Miért hiszi minden mai fiatal, hogy az élet csak a buliról, piáról és a d. ugásról szól?

Igen, apáink is ilyenek voltak. Csak más volt a közeg, de a kamaszok mindig kamaszok voltak. A kajlaságot az emberek nagyrésze kinövi idővel, ki előbb, ki később. De a bulizó fiatalokat mindig is csürhének látta a "felnőtt" generáció, és sipákolt, hogy jaj, mi lesz ezekből. Fölösleges.

Amúgy nekem is volt pár ilyen évem, a középsuli második felében. Minden hétvégén buli, csináltunk meredek dolgokat, iszogattunk is, zene, tánc, isteni volt, csodálatos korszaka volt az életemnek. Aztán egyszercsak (már az egyetem alatt) meguntam, mintha elvágták volta. Most államvizsga előtt állok, munkát keresek, lassan babát is szeretnénk a párommal, akivel öt éve vagyok együtt.

Ja és ne hidd azt, hogy aki htévégente buliba jár, azt csak az érdekli! Sosem olvastam annyi szépirodalmat, mint középiskolás koromban, emellett hétközben tanultunk is rendesen. Persze mindig vártuk a hétvégi bulit, de ettől még tettük a dolgunk hétközben.

Fontos, hogy ítélkezz, és ne általánosíts. Azért, mert neked nem fontos a buli, zene, tánc, még másnak lehet az. És az nem feltétlenül rossz ember és nem is lesz az.

A csajok, akikkel és tomboltam tizenévesen mára sokan diplomás emberek, vagy azok lesznek hamarosan, dolgoznak, sőt némelyik mára már édesanyává vált!

25/L

Örvendezz ifjú a te ifjúságodban...!

Péld nemtommennyi, a Biblakereső kiaggya.

63 évesen azt mondom: ne haggy ki semmit, mer megbánod!

Elsővel teljesen egyetértek.

Azért elmesélhetnéd, hogy neked miről szól az életed!

Nem lehet, hogy Te is vágysz időnként a bulira, dugásra, csak estelge nincsenek barátaid és egy nőt se tudsz összeszedni?

Mivel 25 évesen még éppen benne vagyok a kérdező által felvetett intervallumban, sajnos érintettnek érzem magam a szomorú általánosításban, és úgy érzem, nem szabadna mindenkit egy kalap alá venni.

Számomra arról szól az élet, hogy meglegyen a diplomám és kimehessek külföldre tanulni, nyelvet gyakorolni, dolgozni, tapasztalni, és haza akarok hozni egy technikát, de ehhez ott kell élnem néhány évet, hogy kitanuljam megfelelően.

Mivel a szüleim nem raktak alám lakást, kocsit, és nagy pénzeket, bizony, nekem dolgoznom kell, hogy legyen egyszer egy saját lakásom, és ne albérletben öregedjek meg. Elég sok utánajárást igényel, hogy olyan megoldást találjak, amit egyedül is végig tudok vinni, mert nekem nincs, aki segít kifizetni (egy kis kezdőtőkét kapok, az pont arra elég, hogy felvegyem a hitelt), és nincs fedezetként bevonható ingatlanom. Bizony, a munkanélküliség poklát is megjártam már, mivel engem apuci-anyuci nem nyom be egy jól menő cégbe, és senki nem rakja a fenekem alá a többszázezret fizető állást.

Van szórakozásom is, énekelek, színpadon, elmegyek időnként moziba, ha sikerül találni valamit, amit érdemes megnézni, de ehhez is igénybe veszem a kedvezménykártyát, és ahol tudok, spórolok. Ha van időm, elolvasok egy jó könyvet, és nagyon szeretek új recepteket (sütit vagy valami klassz ételt) kipróbálni.

Sose ittam annyit, hogy részeg legyek, és azt hiszem, nem is hiányolom, és nem is dohányzom, ezt se hiányolom az életemből.