Ti mit tennétek a helyzetemben? Nagyon magányos vagyok, meguntam hogy csak én keresem az un. Barátaimat és rákaptam erre a biora/ Többi lent.

Én úgy vélekedem magamról, hogy egy intelligens és emellett eléggé szórakoztató egyéniség vagyok nagy szívvel. Szakítottam több mint egy hónapja a barátnőmmel akivel több mint egy évig voltunk együtt, mikor is ráébredtem hogy senkim sincs, a 'legjobb barátom' a párjával tölti minden percét, rám nem tud időt szakítani, ő mást állít, de én látom rajta, hogy totálisan nem érdekli mi van velem. Ez miatt eléggé rászoktam a szintetikus fűre. Nem kell ecsetelni mennyire káros, mennyire nem tudom mi van benne, ezeken én már túl vagyok, tudom azt hogy mi-mi csakhogy olcsó is és könnyen beszerezhető, a simának meg grammja 2500, ami nem is lenne probléma, de amint megkeresem az első 1000-esem egyből már rendezek is. Úgy gondolom, a problémát az okozza, hogy túl sokat agyalok az élet problémáin és inkább kiütöm magam és beájulok minthogy tovább nézzem azt, ami körülöttem történik. Egyszerűen sehogy sem tudok kiszakadni ebből a körből, segítséget nem szeretnék kérni, mert ezt úgyis magamban kell lejátszanom, valamint tudom, hogyha lenne valakim, akivel bármiről bármikor tudok beszélgetni, akkor lejönnék az egészről, viszont senki sem keresi a társaságom, pedig vidám egyéniség vagyok és sokan kedvelnek. De akkor vajon miért nem kíváncsi rám senki?! Azért mert nem állok be a sorba és nem zselézem fel a hajam ecsetre, meg nem szorítom el a homlokomat ezekkel a snapback sapikkal?! Elég sok mindenen keresztülmentem, ami után úgy érzem, ha van 'Isten' akkor én totál nem ezt érdemlem. Az idióta válaszoktól kíméljetek meg, nektek nem lesz jobb az hogy beugattok, nekem nem fog rosszul esni mert számomra anonim senkik maradtok, aki tud normális módon válaszolni kérem fejtse ki a véleményét. Köszönöm.