Hogyan lehet ezt levetkőzni? Le lehet-e vetkőzni?

Írd ki magadból:) Ott te parancsolsz, az lehetsz, aki lenni akarsz;)

Egy próbát megér :D

A legjobban úgy lehet ezt levetkőzni, ahogy ezt minden ember megcsinálja valamilyen formában: a saját életedet kell kialakítani, nem a szüleidét, vagy a szüleid valakijeinek életét élni.

Tanulni, dolgozni, saját életet kialakítani. Az mindenkinek az eredendő joga, hogy az életét maga irányítsa. A szüleid meg a szüleid, nem te.

Szia!

Azt tudom mondani, hogy valamilyen szinten hasonló cipőben járok. Gyerekként nagyban alakít minket a környezetünk és legnagyobb részben pedig a szülők. Ez könnyedén eldöntheti például azt, hogy később az ember mennyire lesz kiegyensúlyozott, hogyan kezeli a kihívásokat, az életet. Nekem is édesapámmal voltak problémáim, mint a pszichológusnál az kiderült. Volt még sok egyéb is, de neki nagy része volt benne az biztos. A legnagyobb probléma nála, hogy sohasem tudhattam, hogy mire hogy fog reagálni, iszonyatosan hangulatember, ami sokszor ráadásul teljesen kiszámíthatatlan (lehet például hogy sokat dolgozott és azért, de lehet hogy nem és akkor is). Meg kellett sajnos állapítani, hogy ennél még az is sokkal jobb, amikor a gyerek hazamegy egyessel és egy pofont kap érte, mint az, ami nálam is volt, hogy hazamegy egyessel és nem tudja, hogy pofont kap e, vagy vigaszt. Ez a legrosszabb.

Be kell, hogy valljam, hogy nagyon nehezen tudnék tanácsot adni neked azon kívül, hogy keress fel egy pszichológust, de arról leírtad, hogy nem szeretnél. Fel kell ismerned, hogy problémád van, el kell határoznod, hogy ezt a problémát meg akarod oldani és el kell fogadnod, hogy lehet hogy ehhez szakember segítségére lesz szükséged. Nekem szerencsém volt, rögtön ráhibáztam egy olyanra, akinek óriási tapasztalata van és egyértelműen segít. Addig kell keresgélned, amíg nem találsz olyat, akinél érzed, hogy tud segíteni.

Tudom, hogy kicsit hülyén hangozhat ez a segítségkérés, de egyike volt azon fontos leckéknek, amiket megtanultam, hogy csak azon lehet segíteni aki tényleg akarja, hogy segítsenek rajta. Rengeteg jajveszékelnek, de nem akarnak tényleges segítséget. Addig mindenkinek meg kell próbálnia eljutni.

Nem tudom ez segíthet e, de az én problémám megoldásához (vagy legalábbis részlegeshez, de szerintem már nagyon közel vagyok/vagyunk a 100%-hoz), kb az alább lépcsőket kellett megtennem:

Elsőnek rájönni, hogy bármennyire is imádom az apukámat, bizony ő okozott nagyon sok problémát, még ha nem is szándékosan is. Bár ez kérdéses, a kérdéseken pedig úgy tudtam túltenni magamat, hogy nem érdekelnek már.

Másodszorra, hogy mit csinált rosszul, mi az, mik azok, amik bennem maradtak.

Harmadszorra ezek fel kellett dolgoznom, el kellett őket fogadnom.

Negyedszerre el kellett fogadnom, hogy az édesapám ilyen és hogy nem fogom tudni megváltoztatni.

És végül rájönni, hogy mindezek ellenére szerethetem ugyanúgy, de anélkül hogy ezzel magamban kárt tennék. Megtanulni egyszerűen a falat játszani, amikor éppen ingerült és higgadtan válaszolni. Ez az ami még nem megy teljesen jól, de igyekszem és lassan talán elérek arra pontra.

A legnagyobb hibám az volt és könnyen lehet hogy a te legnagyobb hibád is az, hogy nem tudsz tojni magasról arra amit mond. Nem mindig kell ezt csinálni nem erről van szó, de ha nem értesz egyet, vagy nem tetszik valami, akkor nyugodtan. Inkább te hibázz és inkább magadat hibáztasd, mint valaki mást (jogosan) az életedért. Az ember sokkal könnyebben megbocsájt magának és ez így is helyes.. az élet nem ér annyit. :)