Miért fáj, ha kiközösitenek?

nem tartoztok a baráti körükbe. ennyi.

barátkozz velük ha neked ilyen fontos, és ha megszeretnek elhívnak.

engem is sokan kiközösítenek,mert "más" vagyok

de a legjobban az fájt,amikor ezt az unokatesóim csinálták meg velem.

Azért tényleg nem egészen olyan a helyzeted, mintha kiközösítenének. Akkor közösítenének ki, ha bántanának, gúnyolnának, szekálnának, közben pedig senki sem állna ki melletted - mint ahogy az előző hozzászóló is mondta.

Az a 9-10 személy - gondolom - nem ismer téged eléggé, valószínűleg nem is igen tudják azt, hogy mi érdekel, mi a hobbid. Hívd el őket te, ha ez ennyire sokat jelentene, tedd meg te az első lépést!

Szerintem igazából kicsit irigyled, hogy ők ennyire jóban vannak, lehet, hogy nincs közelibb barátod, nem tudom. Legyél jóban azokkal is, akik nem tartoznak bele abba a klikkbe, menj el velük szórakozni, bulizni.

Talán én vagyok itt az első, aki érti miről beszélsz. :(

Igen, és nagyon szar érzés, olyannak lenni, akit mmindenből kihagynak, de azért nincsenek rosszban veled, tehát vakon reménykedhetsz tovább hiába...

másiknak meg mondom, hogy téved, nem élte át mind a kettőt, ez az élet se sokkal jobb, mint amikor bántanak, lehet, hogy akkor félsz is, így meg nem, viszont így, hogy magasról leszarnak, és ilyen magábafordult lámaként lesni hogy ők hogy szórakoznak, van olyan nyomasztó. Átéltem mind a kettőt különböző helyen szóval ne mondja senki nekem hogy melyik a rosszabb ... az a rosszabb, ami jelen van. kész

Az meg természetes, hogy fáj, élni akarsz, de nem tudsz, mert nem hagyják :S És ja, nem tehetsz nagyon sokat, ahogy írtad, nem lehet megkérdezgetni, hogy mehetsz-e, természetesnek veszik, hogy te nem vagy ott, szóval fölsleges.

Igazából az rossz még nekem, hogy van akiről nem tudom eldönteni hogy a barátom-e, ő maga biztos szívesen látna, de magától nem kérdezné meg a többiektől, hogy szerintük én jöjjek-e.

Az a gond, hogy az előzőt is cáfolnom kell.

Ugyanis kétszer már voltam velük (az egyik véletlen volt, oda se hívtak meg, csak véletlenül kerültem be mégis, másik sztori), és azt hinném, hogy akkor legalább látták, hogy milyen vagyok ilyenkor. És teljesen normális volt minden. minden... aztán utána semmi, újra leszarnak. Van egy másik, akire meg egyszerűen buknak. (igen, fiúk a fiúra, persze nem úgy, hanem.. utánarohangálnak mindig nehogy lemaradjon valamiből a lelkem)

Aztán később volt egy másik hely, (bár oda se hívtak nagyon, inkább ott csak együtt voltunk, eljöttek hozzánk)akkor megint azt gondoltam, végre beépülhetek még egy eséllyel, az is normális volt, (pl. volt pia is) jó, aztán később MEGINT mintha semmi nem történt volna. elegem van már.

Nem értem.. még kibírok röpke 3 évet aztán húzok fel Budapestre, mert ebből a helyből elegem, van, fárasztóak hosszú téren. És itt vagyok a legalján megint.