Mit tegyek, hogy befogadjanak?

Szia!

Feltételezem, hogy hosszútávon jót tenne Neked, ha kevesebbet foglalkoznál mások véleményével (ami bennük van rólad) és inkább magadnak próbálnál megfelelni. Ha eszedbe jut valami (vicces), akkor mosolyogsz, vagy valamilyen fejet vágsz - Te egyszerűen ilyen vagy, ha elfogadnak az osztálytársaid ilyennek, az pozitív, ha nem akkor meg egyszerűen ne érdekeljen. Ez hogy hangzik? :)

De abszolút megértem, hogy ez így nehéz, sőt ez rövidtávon egyáltalán nem fogja megoldani a problémát, bár olyan téren lehet, hogy igen, hogy te hogyan tekintesz erre. Hiszen, ha nem érdekel, hogy mit gondolnak akkor nincs is igazából problémád nemde?

Anyukáddal, apukáddal nem tudnál esetleg erről beszélgetni? Nem tudnak benne segíteni? (Nem arra gondolok, hogy bemennek és elbeszélgetnek a többiekkel, hanem csak egyszerűen veled, meghallgatnak, remélhetőleg jó tanácsot is adnak:))

Először is: menj suliba. Nagyrészt értelmetlen, de az életben sajnos az unalmas és nagyrészt értelmetlen dolgok egy része sajnos elkerülhetetlen. Pl muszáj leérettségizned ahhoz, hogy emberszámba vegyenek, és akkor még nem beszéltünk arról, h szakmát is kell szerezni.

Viszont megértelek, h nyomasztó érzelmeid vannak.

Még pár szó a rendszerről... Számos kötelező dolog van az életben, aminek a fele se igaz, nagyrészt értelmetlen. A suli pl hatalmi ideológiára épül, nagyrészt hazug, de ezt a legtöbb tanár se tudja, a felnőttek nagy része se kellően elmélyült, nem kellően értelmes, inkább csak a részeltekre.

Bárki számára hasznosabb lenne önállóan tanulni könyvtárból, internetről, de elsősorban függetlenül gondolkodva, önmagától rájőve a dolgok nyitjára, és a valóságra.

Az érzelmi szituk: sajnos a felnőttek többsége, tinik többsége felszínes, nem elégértelmes, és érzelmi intelligenciájuk se valami jelentős. Sejtésem szerintem felettük állsz ezekben, ha elhiszed, ha nem. És EZ lehet talán az oka magányosságodnak, esélyesen.

Tudom, 13 évesen még nagyon nehéz, de próbál távol maradni a sok felszínes kortársadtól. Ha ők nem kellően emberi, nem kellően értelmes módon viszonyulnak hozzád, akkor nem vesztesz a társaságuk hiányával semmit. Néha segíthettek egymásnak a tanulásban, de ennyi elég is.

Önmagad igyekezz megismerni, erre van az élet. :) Van rá időd neked is tehát. De tedd folyamatosan, figyeld önmagad lelki rezdüléseit és gondolkozz ezekről minden nap. Sőt, esélyesen szoktál is, és akkor jó úton haladsz. :) Sajnos ilyen a világ, tele van zombikkal.

Egyébként az se kizárt, hogy sperger szindrómás vagy, ami nem betegség, hanem a többségéhez képest másfajta módon fejlődő agyszerkezet. Ennél fogva bár szociálisan az aspergeresek nem annyira leleményesek, nem tudnak igazán csalni, nem igazán csoportszervezők, de hát nem feltétlen baj. nem lehet mindenki olyan. Ellenben minden aspergeres valamelyest átlagfeletti erkölccsel és intellektussal bír, valamint egyéni érzelmi viéűggal, melyek mind értékesebbek az átlagnál. Ha aspergeres vagy, ha nem, valamilyen szinten értelmesebb vagy szerintem az átlagnál, bár szűkös leírásodból ezt legfeljebb csak sejthetem, de lehetséges.

Akkor hát ki is a szürke kisegér? ;) A többség... Légy büszke magadra és járj tovább utadon, hogy továbbra is fejlődj intellektuálisan és lelkileg. :)

Elírtam, bocsi. ;-)

sperger->Asperger

viéűggal->világgal