Veled volt már olyan, hogy nem csináltál/mondtál semmit, mégis gyakran attól féltél, hogy meg vagy kattanva?

hát amióta kiírtam a kérdést, többnyire elmúlt most:P

de a félelem forrása szószerint az, hogy talán bevagyok kattanva. pl. megnyugtat, amikor beszélgetek valakivel, akit normálisnak túnik, és amit mondok, azzal egyet ért, vagy úgy érzem elfogadja.

de ilyenkor igazából az egyetlen bajom, hogy nem látok rá tisztán-egyértelműen helyzetekre, túlagyalom és a helyzethez képest túl bonyolultan gondolkodom.

dehogy pánikroham, sosem volt olyanom:)de szorongás igen. és nem hirtelen jön elő, hanem általában hosszú ideig eltart, elég kellemetlen érzés, ami végig kísér.

Igazából úgy vagyok vele, hogy talán csak lekéne sz*rnom, puszta kényszerdráma.:).

túl gyakran felmerül bennem, régóta, talán ilyen szempontból lehet SOS.

nagyon bizonytalanná teszi az egész életem, nem merek semmit. eléggé lényeges dolog.