Más is van itt, aki mindigis stréber jó gyerek volt, jó tanuló de feleslegesen?
Mindig keményen tanultam mert elvárták és nem szegültem ellen. Persze ha odafigyeltem órán, az nem volt elég, ha kétszer átolvastam az nem volt elég. Középiskolában nagyon sok időm elment a tanulással.
Sok dolog érdekelt (érdekel most is). Azt hittem, ha sokat tanulok, majd elvégzek egy egyetemet, akkor foglalkozhatok valamelyikkel az érdeklődéseim közül, letehetek valamit az asztalra. Nem világmegváltásra gondolok, hanem apró közvetett segítségen az embereknek, egy csapat részeként.
Mivel féltem az egyetemtől amiért nehezen ment a tanulás illetve nem tudtam választani az érdeklődési köreim között, büfészakra kerültem. Teljesen értelmetlen büfészakra.
A személyiségemből kifolyólag keményen tanultam a büfészakon is. Ott már könnyebben ment a tanulás, mert elkezdtem fejleszteni a tanulási módszeremet is, de azért még mindig sok idő ment a tanulásra.
Most úgy érzem, mindhiába.
Nem látok semmi jót abban, hogy ennyit tanultam.
A tanultak nem hasznosak, még egy beszélgetés során se kerülhet elő olyasmi témaként. Szépen elfelejtem és ennyi.
Valószínű egy OKJ szakmával fogom keresni a kenyeremet.
válasza:Sajnálom, hogy így alakult a sorsod, és nem sikerült tényleg értelmes dolgokra fordítanod az idődet, és teljesen megértem amit mondasz
De egyébként kényszerített valaki a tanulásra? Vagy csak a remény tartott életben? Hogy lehet, hogy nem jöttél rá erre korábban, és mondjuk suli mellett fele annyi erőbedobással tanultál volna, plusz belekezdesz valami ténylegesen jövedelmezőbe?
válasza:Ezért sajnos senkit nem hibáztathatsz csakis saját magadat. Ha időben ráébredsz arra, hogy mit is akarsz akkor nem tartanál itt. Nem tűztél ki egy konkrét célt szerintem és ez volt a legnagyobb hiba. Mert volt jópár érdeklődés ahogy leszűrtem, de annak irányában kellett volna menned ami a legjobban érdekel, még akkor is ha az a legnehezebb.
Engem is sokminden érdekel. Még van egy évem, de az a célom, hogy informatikus leszek. Maximum egy éve jöttem erre rá, azóta nagyon komolyan veszem a hozzá kapcsolódó tantárgyakat. Mindent megteszek azért, hogy célba érjek.
Nálad ez lehetett a probléma, nem tudtál megállapodni és sodródtál az árral.
- Kb. minden évben más érdekel legjobban.
- Kb 100 alatti IQ-val és nulla rövidtávú memóriával nem mehetek nehéz szakra. A nehéz szakokról nemcsak a lusták hullanak ki!!! És a nagyon okosaknak sincs azokon túl sok szabadidejük...
- Az egész oktatási rendszert is hibáztatom. Fenntartanak értelmetlen szakokat... Én konkrétan harmadévben jöttem rá, hogy ez tulajdonképpen mire jó (már ha 'jó', mert nagyon kevés esély van elhelyezkedni, azok is olyan szakmák, ahova 10, 15 másik végzettségű is mehet és jobban el tudja végezni).
válasza:Szia,megkérdezhetem hogy most milyen szakon vagy?:)
Ezt verd ki a fejedből,hogy neked nem való "nehéz" szak.Szerintem nincs önbizalmad és lehet hogy éppen ezért tart x ideig a tanulás.
Ne haragudj, de szerintem ez egy jól hangzó szöveg, amit mindenki lenyom a másiknak.
Ilyenkor kíváncsi vagyok, hogy konkrétan maratont futni is képes mindenki? Mert ennyi erővel igen.
Hányszor volt már, hogy mondjuk több zh volt egy héten, és valamire délután 7-től kb egyig tanultam, megértettem, azt hittem, hogy tudom, és másnap kiderült, hogy nem. :D
Ez az önbizalom dolog.
Ennyi erővel mindenki mindenre képes, mindenki jól rajzol, jól főz, le tudja futni a maratont és elvégzi a BME-n a gépészmérnöki szakot jó eredménnyel.
Egyébként, hogy lásd, amiben jó vagyok:
- kézműves dolgokban, csak nincs elég türelmem, de amint csinálom egy kicsit rendszeresebben, már megy. A gond az, hogy munkának abszolúte nem tudom elképzelni.
- Egész jól sütök. Megint: nyolc órában nem tudom elképzelni.
- Sportban is egész jó vagyok. Csak annyit sportolok, amennyi jól esik, de mondjuk ha heti ötször úsznék, akkor már majdhogynem mehetnék amatőr bajnoki versenyre.
Ami NEM megy az a tanulás. Életemben nem volt olyan, hogy figyelek órán, egyszer átolvasom otthon és ötös. Vagy például guiz játékokban is meglehetősen béna vagyok. :D
Logikai érzékem sincsen, rövidtávú memóriám.... jó vicc :D (a hosszútávú amúgy jó nagyon, de abba nehéz raktározni), és koncentrálni se tudok, nem is szeretek.
válasza:Nem annak szántam,nekem ez a véleményem.
Én így állok hozzá a dolgokhoz,és azt vettem észre,hogy általában az önbizalomhiány és a "hatalmas lelkesedés" (jaj ez nekem nem megy,ehhez hülye vagyok stb) miatt olyanok az emberek többsége,amilyen.Úgy persze,hogy nem sikerül,ha el sem hiszi,hogy képesre rá.Ha fejben nincs meg,akkor hogy tudná kivitelezni a gyakoroltban?
Nos,neked kell tudnod,hogy mit akarsz csinálni,nincs olyan szakma amiben eltudnád magad képzelni?Esetleg volt tanáraid véleményét kikérhetnéd,vagy ehhez hasonló.
Egyébként sok sikert és fel a fejjel:)
válasza:Második válaszoló vagyok. Nagyon negatívan állsz a dolgokhoz, ezért nem sikerül semmi. Belső világod a külső világodban tükröződik. Sajnos az emberek arról beszélnek amit NEM akarnak. A tudatalattid úgy működik ahogy: az információt amit TE saját magadról állítasz, elhiteti veled, igaznak fogadja el, és ezzel összhangban fogsz cselekedni. Ne mondj semmi olyat magadról, amit nem kivánsz, hogy igaz legyen. Ilyen egyszerű.
"Kb 100 alatti IQ-val és nulla rövidtávú memóriával nem mehetek nehéz szakra. A nehéz szakokról nemcsak a lusták hullanak ki!!!" - Ezt olvasd el mégegyszer. Tele van destruktív kritikával. Azt állítod, hogy nem jó a memóriád, nem mehetsz nehéz szakra, kevés az IQ-d. Ezek szerint igen, ha ezt állítod magadról.
Az énképeddel nagyon nagy baj van szerintem. Az énképre van egy jó kis definíció: Az énkép az amit magunkról igaznak hiszünk, valójában nem a realitáson alapszik, hanem információkon, amiket felvettünk és igaznak tartottunk, ugyanis bármi, amit elhiszünk magunkról, az igazzá válik, mert azzal összhangban cselekszünk.
Saját magadat korlátozod ezekkel a butaságokkal, hogy kevés az IQ-d, nem tudsz tanulni stb.. Ugyanis a világban nincsenek ilyen korlátok. Mi magunk állítjuk fel az egészet a fejünkben, hogy ha valami nehezet, energiaigényes erőfeszítést kell tennünk, akkor előhuzakodhassunk vele. Ezek csak kifogások. Mindenkinek vannak kifogásai. Énis mondhatnám, hogy nem értem a matekot, nem tudok programozni, nagyon erős az egyetem ahová készülök stb.. De nem akarom hogy ezek igazak legyenek, és van egy belső erő ami hajt, hogy csináljam, mert képes vagyok rá.
"Ilyenkor kíváncsi vagyok, hogy konkrétan maratont futni is képes mindenki? Mert ennyi erővel igen." - Ez a szép benne, hogy igen. :D Bárki képes lefutni akiben van elég akarat. Mert ugye ha azt mondod magadnak: én lefutom a maratont, akkor elkezdesz futni, edzeni, egyre jobb leszel. (mert a gondolatoddal összhangban kezdesz el cselekedni) És a végén tényleg lefutod.
"Ennyi erővel mindenki mindenre képes, mindenki jól rajzol, jól főz, le tudja futni a maratont és elvégzi a BME-n a gépészmérnöki szakot jó eredménnyel." - Hát mivel ha valaki a fejébe veszi, hogy igen én gépészmérnök leszek akkor tesz is érte.. Nincs igazam? Semmit nem ér az hogyha elhatározza valaki: én gépészmérnök leszek, aztán továbbra is ül a fotelben bámulja a tévét, ha barátainak meg a problémáiról beszél, hogy mennyire nemjött neki össze az élet. Vajon miért nem jött össze? Azért mert semmit nem tett érte.
Ha valamit elhatározol azután cselekedned kell.
Valaki elhatározza hogy izmos lesz, aztán felbont egy csomag chipset és leül a tévé elé, ahelyett hogy elmenne futni vagy sportolni. Mi lesz a végeredmény? Tudjuk jól: kudarc. Mert nem cselekedett. (ezeket csak példának hoztam fel, hogy lásd mit szeretnék mondani)
"Ami NEM megy az a tanulás. Életemben nem volt olyan, hogy figyelek órán, egyszer átolvasom otthon és ötös."
És megint a destruktív önkritika, ejnye.
Az első és legfontosabb, hogy kitűzünk egy célt. Ebben az esetben pl lehetne az, hogy megtanulsz tanulni :D Nem gondolod? :D Apró lépésekben szépen fel lehet építeni a dolgot. Például elkezdesz az órákon figyelni. Jegyzetelsz, utánakeresel dolgoknak.
Én például már pár hete naponta minimum 1 órát olvasok. Fogom a könyvet, lefekszek és olvasok. Kb két hét kellett mire szokássá vált nálam. Ha úgy alakul, hogy egy nap kiesik és nem tudok olvasni, akkor bűntudatom lesz, sz*rul érzem magam. Hiányzik a könyv. :D
Bocs a hosszú agyalásért, de ha érdekel hogy hogyan változhatsz meg akkor keress meg privátban, ajánlok pár könyvet, meg hanganyagot ha szeretnéd.
Ezzel még mindig nem értek egyet, ne haragudj.
Lehet, hogy mindenki le tudja futni a maratont, de egy gyengébb ember fulladhat, lehet, hogy nem bírja a szíve az edzéseket, vagy akármilyen szorgalommal és szakértő utasításait követve is mondjuk 15 évig kellene edzenie rá.
Ami a tanulást illeti, a megértősebb tárgyakból tudok jó jegyeket szerezni - esetenként még a 100%-ig számolósakból is -, de embertelen sok gyakorlás kell hozzá. Körülbelül hétről hétre le kell ülni, és egy-egy feladatot nagyon sokszor átrágnom ahhoz, hogy nagyrészt értsem.
Igen, cselekedni kell és igen, én képes is vagyok rá - igen, objektíven értékelem magam, megint pozitívat írtam magamról!
Csak ami a jelenlegi iskolámban ötös egy tárgyból, az a nevesebb egyetemeken épphogy kettes. Nálunk háromkor otthon vagyok és van egy kevésbé nehéz beadandó, a nevesebb egyetemen hatkor vannak otthon és van két nehéz jegyzőkönyvük.
Ha hétről hétre minden feladaton többször át kell magam rágnom, akkor semmi szociális életem nem lesz, sőt, alvásra se lesz idő igazán.
Én pedig jelenleg nagyon úgy érzem, ezt így nem éri meg.
A jelenlegi sulimban is nagyon sokat tanultam az első két félévben, és éreztem, hogy a többiekhez képest kevesebb a szociális életem, sőt látva BME-s okos embereket, hozzájuk képest is kevesebb szabadidőm volt - mondjuk azért tény, volt, csináltam sokmindent, sportolgattam is, de...
Egyébként felsoroltam egy csomó pozitív dolgot is magamról, mégis arra koncentráltok, ami negatívumot írtam.
Nekem meg az a felfogásom, hogy a határainkat is látni kell és el kell dönteni, mi az, amibe belevágunk úgy, hogy még örömünket leljük benne, lesz időnk családra, barátokra, sőt, testmozgásra, hobbira is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!