Mit tegyek, ha teljesen összetörtem lelkileg?

A tanulás fontos, legalább az érettségit szerezd meg.

A szüleiddel ne foglalkozz, ha olyanokat mondanak

Nagyon sajnálom a történetedet tényleg nehéz lehet. Próbálj meg beszélni velük arról, hogy neked lelki támaszra van szükséged és nem a pénzre. Esetleg a nagymamáddal töltsél több időt. Ne gondolt azt, hogy csak neked nincs önbizalmad. Nekem se volt egy darabig, de rájöttem, hogy én is ember vagyok ahogy te is és mindenki más. Ne foglalkozz azzal, hogy ki mit mondd. Csak legyél önmagad. És tényleg tanuljál, mert akkor új életet tudsz kezdeni és érd el a célodat. Sok sikert kívánok

neked hozzá hogy elérd az álmaidat. Remélem segíthettem.

Begyöpösödött a családod, el vannak foglalva a saját bajukkal, és nem veszik észre, hogy a törődésre van szükséged. Ezt nem jól csiálják. Sajnos nekem az a tapasztalatom, hogy az ilyen emberek nem változnak, "megszoksz vagy megszöksz". Na, de ne vedd szó szerint, meg ne szöksz, hanem engedd el a sok blamálást fejben, és tessék hinni magadban!

Miért ne lehetnél sportoló, vagy bármi, amihez tehetséged van? Ott vagy a suliban, tesssék jól tanulni, mert az kell (ebben igazat kell adj nekik), attól még járhatsz sport szakkörre, tagja lehet focicsapatnak, vagy amit szeretnél. Az iskolán vagy sport egyesületen keresztül tudsz úgyis sport karrierbe kezdeni, ha ők is kimagasló tehetséget látnak benned.

Azt írod, vannak barátaid, nem vagy rossz tanuló. De akkor miért érzed magad semminek? HIszen a barátok által kapsz szeretetet, a jó jegyek által pedig kezded bontogatni a kis szárnyaidat, és vinni fogod valamire az életben. Nem mondta el neked a pszichológus a 3 év alatt, hogy vannak értékeid? Hiszen, az értelem a szorgalom érték, másképp nem hoznál jó jegyeket. A barátok meg még nagyobb érték, hiszen szereteten alapszanak ezek a kapcsolatok, és hiszed vagy nem, ezen a nagy világon a szeretetnél nincs fontosabb. Ha még egészség is társul hozzá, nem szabad boldogtalannak lenned.

Jól értem, hogy azért érted magad egy semminek, mert a családod nem támogat az elképzeléseidben? De hát az övék is csak egy vélemény, ők sem istenek, csak emberek, és amikor lehurrognak könnyen lehet, hogy nincs igazuk. ŐK gondolják valahogy, Te pedig másképp gondolod. És úgyis be fogod bizonyítani nekik, hogy márpedig viszed valamire az életben. (Ugyanmár, ki az, aki semmire nem vitte? ) Lehet nem leszel a környék leggazdagabb paratja, de nem is akarsz az lenni. Ez az, amit ők nem képesek mégérteni. Hogy Te mást akarsz, hiszen önálló egyén vagy. 15 évesen még olyan fiatal vagy, még 1O, vagy 15 év múlva is meggondolhatod magad, hogy milyen irányba sződd a terveidet. Komolyan tiszta hülyeség, hogy most ezen vitatkoznak Veled, hogy mi az elképzelésed.

Szánj több időd a barátaiddal, gyűjts új ismerősöket, barátokat, oszd meg velük örömödet, bánatodat, meglátod, hogy még nagyon nagyon sok tini van hasonló helyzetben, nem vagy egyedül.

Jajj.....magam mellé szeretném venni az összes ilyen személyt, mint te, és megölelni.

Régen érzéketlen voltam és semmi sem hatott meg, de amióta én is átmentem millió hasonló problémán, azóta rendkívül meg tud érinteni az ilyesmi.

Figyelj ide. A boldogság törékeny. Vigyáznod kell magadra ahhoz, hogy boldogság legyen a szívedben. Amikor 15 éves voltam , én is hasonló gondokat tapasztaltam, de ahelyett, hogy jobban vigyáznék magamra, én pont az ellentétét tettem. Nem törődtem már magammal sem és másokkal, de ezzel csak és kizárólag magamnak ártottam.

Csak az lehet igazán boldog, aki beletud nézni a tükörbe és szeretni tudja azt a személyt, akit ott lát. Ehhez viszont úgy is kell élni, hogy szerethető legyél. Tudod, sokszor nem is gondolunk bele abba, hogy minden amit teszünk, lerakódik a tudat alattinkba és körvonalazza azt a személyt, akinek felfogjuk magunkat. Nem csoda tehát, hogyha úgy élünk, ahogyan nem jó, akkor előbb-utóbb megutáljuk magunkat.

Én még mindig azon vagyok, hogy rendbe hozzam azt, amit elrontottam a kamaszévek alatt. Annyit hibáztam és most rájöttem arra, hogy minden azért volt, mert nem tudtam megbecsülni magam és ezért nem is szerettem magam.

Viszont higgyél abban, hogy az emberben nem csak sötétség van, hanem napfény is. Néha annyira borús minden, hogy ezt elfelejtjük és ördögi kör alakul ki, amelyből nehéz szabadulni. De az is igaz, hogy az az ember, aki nem hisz a boldogságban, az nem is lehet boldog. Higgyél benne és megfogod találni az utat is , amely oda vezet.

Ha akarsz beszélni , ne habozz rám írni. Én az egyik legjobb barátomat GYK-n ismertem meg, 6 évvel ezelőtt. Akkor egy nagyon sötét időszakon mentem át és ő végig mellettem volt, pedig csak interneten beszéltünk. Nagyon sokat számított. Mai napig sem tudom mi lett volna velem, ha akkor ő nem lett volna, mert ő volt az egyetlen személy, aki mellettem volt önzetlenül és őszintén. Én is bármikor segítenék bárkinek. Sőt, ezt is akarom tenni, de persze ehhez nem csak én kell akarjam :)