Minek éljek? Már most nem látom értelmét.

Kedves kis 14 éves !

Nagyon sok mindenen mentél keresztül, és az úgynevezett «rossz» korban is vagy. Azt szokták mondani, hogy ha kikecmergünk az átélt nyomorúságokból, akkor attól erősebbek leszünk. Velem is ez történt, ha nem is volt olyan keserves a helyzetem, mint a Tiéd. Tiszta szívböl sajnállak, bár tudom, hogy ez nem sokat segít Neked… Az azért jó dolog, hogy kicsit ki tudtad «beszélni» ezeket a dolgokat magadból. Gondolom, mama és papa alatt a nagyszüleidet érted, ugye? Ők miért rosszak Veled?

Abban is igazad van, hogy a féltestvéred nem tehet arról, hogy megszületett, és hogy ilyen körülmények között jött a vilagra. Úgy látom, intelligens vagy… Hát ezt az intelligenciát használd fel arra is, hogy kibírd még egy kicsit… Vesd bele magadat valamibe, szívvel lélekkel, pl a tanulásba, még ha most nehéz is, hogy legyen valami a kezedben ha végre a saját jövődet építheted, ez fontos! Igy aztan később nem fogsz ide-oda sodródni.

Anyukád… Hát anyukád, úgy látom, abban a korban van, amikor már fél elveszteni azt, akit szeret, mert esetleg nem talál helyette másikat. Nem felejti ő el, hogy van egy nagylánya is, ne félj… Azt hiszem, hogy a korai válás miatt, legalábbis pillanatnyilag, rád viszi át apukád iránt érzett haragját.

Ne félj, bátor kislány, elég erőt érzek benned ahhoz, hogy túléld ezeket a nehéz időket, és hogy emelt fejjel tudj szembenézni a jövővel, ami, hidd el, sokkal szebb és boldogabb lesz, mint a jelen! Addig is: Bátorság!

Tudom, hogy túl hosszan írtam, de a szívemből jött…