Másság, egyedüllét, és ennek teljes elfogadása, és szeretete, ez lehetséges?

Nem olyan másságról beszélek, hogy 15 nyelven beszél és eszméletlen tehetséges..hanem akárcsak arról ,hogy egyszerűen nem tudod megmondani, hogy miért de nem jössz ki az emberek többségével?

És ezt nem különlegességnek fogod fel, hanem egyszerű ténynek?

És egy idő után rájössz, hogy rosszabbul érzed magad egyedül, mikor az emberek 80-90%-a beszélget egymással? Te meg csak agyalsz, hogy mit csesztél el, közbe kiderül, hogy semmit, csak alapjaiba véve, egyszerűen más az ami vonz, más a stílusod, humor, blabla..

Hogy nem tudod elfogadnimegérteni normálisan a társadalmi normákat?

Pl:

- Miért kell köszönni, ha egyfajta stresszel jár az, hogy vajon visszaköszön a másik vagy sem? Akkor miért kéne?

- Miért van az, hogy az emberek pont alkoholt isznak mikor összejönnek beszélgetni, de egyébként is, miért kell valamit, inni-enni, ha az emberek beszélgetnek?

- Miért van az, hogy szexelni szerelem előtt az emberek 99%-nak furán jön le, tehát vagy pornós az illető, vagy bunkó paraszt, nincsenek érzései?

- Miért kell az asztalnál késsel-villával enni?

- Miért kell beszélgetni, az illetővel akit ismersz, mondjuk a wc-be, vagy éppen a folyosón akárcsak 10-20 mp-re? Ha nem jön semmi gondolat, az miért baj?

- A híradóban, miért beszélnek ilyen, nagyon monoton, robotos hanglejtéssel, mintha nem is emberek lennének?

- Miért van az, hogy a felnőtteket(mikor kicsi voltam ezt nem értettem) magázzuk, távolságtartóbbak vagyunk velük, a fiatalokkal meg lazábban vesszük? Miért nem lehet egy 15 éves gyereknek 50 éves barátja? Mert annyira más az érdeklődési körük van?

- Mikor van egy 5-6 fős társaság, beszélgetnek, miért van az, hogy ha nincs egy jó "belépőd", akkor nem mész oda hozzájuk, még ha jobban is éreznéd magad? Hanem inkább egyedül elücsögélsz magadban?

A templomba mikor ülsz, miért játszod meg a komoly, hívő embert, és mikor kimész tök más vagy? Pl a "béke veled" résznél, volt hogy az egyik régi osztálytársam tök komoly képpel nyújtotta a kezét hozzám, én persze kényelmetlenül éreztem magam emiatt?

most csak ennyi jut eszembe

Ezek mindenkit foglalkoztatnak, csak a társadalmi kényszer, annyira erős, hogy elfelejtjük ezeket? Vagy csak én vagyok ilyen kíváncsi? És mindent megkérdőjelező?

És ha én élvezek beszélgetni a 4 fős baráti körömmel, de ezen kívül sehol máshol nem érzem ilyen jól magam, akkor introvertált, vagy extrovertált vagyok inkább?

Minden jel az előbbire mutat, de ugyanakkor rengetek társasági introvertált is van, nagy önbizalommal az emberekhez..

Nekem az élethez van önbizalmam, de az emberekhez nincs

21f