Semmi értelme már az életemnek, mit csinálhatnék? Van bármi megoldás az öngyilkosságon kívül?

20 éves koromra oda jutottam, hogy nincsenek emberi kapcsolataim egyáltalán, szó szerint 0 olyan ember van, akit érdekelnék, akikkel el tudnék mászkálni szórakozni, amire nagyon vágyok már. Vagy akár nyáron a strandra, akárhova. Ez köszönhető talán annak, hogy általános iskola alsóban elég antiszociális voltam még, majd később már akartam ugyan barátkozni, de sohase ment. Az emberek szépen sorban, szinte már törvényszerűen lekoptattak és lekoptatnak még mindig. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy engem bárki is kedvelni tudjon, meg hogy érdekeljek bárkit is.

Sok bennem a szorongás, ha sok ember vesz körül, hogy mi lehet a véleményük meg ilyesmi, különösen a fiatalok előtt, akik nagyon szeretik lenyomorékozni a másikat. Elég feszült ember vagyok, nem tudom ezt láthatják-e rajtam kívülről.

Az utóbbi hónapokban elég sokat gondolkodok az öngyilkosságon, amit el is terveztem már hogy hol és hogyan tegyek meg. Egy dolog tart csak vissza, hogy az anyám valószínűleg nem örülne ennek túlságosan. De most azért szenvedjek tovább még minden napot az életemben, hogy az anyámnak jó legyen és ne veszítsen el?

Amikor teljesen reménytelen az egész életem, földönkívüli vagyok az emberek szemében.