Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Általában normális az ha...

Általában normális az ha valaki mindig úgy éli meg a kissé antiszociális viselkedését, hogy "mindenki elfordul tőle", miközben ő sem tűnik valami barátkozónak?

Figyelt kérdés
Ha valaki nagyon tart attól, hogy nehogy csalódás érje, és emiatt nem túl barátságos, közben folyton attól fél, hogy valami baj van vele, hogyha mások nem nagyon foglalkoznak vele, hogyan próbáljon jó hozzáállásra szert tenni? Van amikor úgy tűnik, nem lenne annyira sok oka az ilyen hozzáállásra, de ha folyamatosan valami értelmetlen negatívítás éri, akkor nagyon letörve érzi magát, mégis szeretne változtatni, de nem tudja, hogy hogyan, amikor folyamatosan ezeken az "apróságokon" rágja magát, amiken fenn akad.

2015. nov. 16. 21:56
 1/10 anonim ***** válasza:
Hogy löksz el másokat?
2015. nov. 16. 21:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 A kérdező kommentje:

ha akad is olykor valaki aki barátságos velem, úgy érzem nem tudok örülni a barátságának abból az okból kifolyolag, hogy eleve csalódottnak érzem magam, amiért a legtöbb emberrel nem jövök ki sehogy, általában, ha társaságba kerülök.

nem állítanám, hogy annyira barátságtalanok hozzám, de nehezen tudok rálátni, hogy miattam mennek tönkre/nem jönnek létre kapcsolatok, vagy mások tartozkodnak tőlem

de fárasztó kérdés lenet, az biztos:P

2015. nov. 16. 22:10
 3/10 anonim ***** válasza:
Nem fárasztó. Én is ilyen vagyok. A lelkem egy temető, a magány pedig akire számíthatok.
2015. nov. 16. 22:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:
Mondjuk én nem bízok senkiben és az vigasztal, ha más boldog, aki megérdemli.
2015. nov. 16. 22:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 A kérdező kommentje:

Én egy viharhoz hasonlítanám. Ha valaki elfogadja a magányt, az biztos nem szenved annyira. Mint akinek inkább folyamatosan bűntudata van tőle, bár lehet ez olyan érzésállapot, hogy sokan nem tudnának azonosulni vele:))

Nem tudom honnan kezdődik a megfelelésvágy és honnan az érdem, így a társalgás is csak annak ad teret, hogy minden megszámlálhatatlan-kis hibát kifürkészek ki magamból.

2015. nov. 17. 07:37
 6/10 anonim válasza:
Én értelek,de ezt depressziónak hívják,ami lelki eredetű,van olyan depresszió ami ilyen belsőséges életet él,ami nem a kinti világot éli,hanem a saját világában él
2015. nov. 19. 00:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 A kérdező kommentje:
elég szomorú, hogyha valakinél ez a depresszió, elég hosszú ideje elhúzodott:)) amúgy nem egészen, inkább jellem kérdése, vannak alkalmak mikor igyekszem másképp, és leküzdeni ezt a "depressziót", de attól még szeretek tudatos lenni másokra, akik általában nem szenvednek abban, amiben én.
2015. nov. 19. 15:46
 8/10 anonim válasza:
Velem az a baj hogy túl furcsa vagyok, pedig helyén van az önbizalmam és nem vagyok fogyatékos. Csak egyszerüen nem passzolok gondolkodásban az adott társasághoz. Emiatt elöbb-utóbb beoltanak, elötte általában nagy arcnak tartanak. Viszont nem birom a poénos szivatkodást, mert tudom annak mindig erőszak lenne a vége. Magányos is vagyok, nem tudnám magamat megvédeni, ráadásul emiatt sosem állnának mellém. Picit védekezek, de ha nem elég, lelépek, mert a bikáról se lehet tudni, mikor támad. Igy inkább elkerülöm az ilyen embereket, helyzeteket, akár úgy, hogy nem tartózkodok velük egy légtérben, bárhol is legyen. Lelkiismeretfurdalás vagy megfelelési kényszer nincs, kiskoromba volt, de szerencsére nem lettem hozzájuk hasonlók, mármint azokhoz, akivel probléma lehetne.
2015. nov. 21. 03:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 A kérdező kommentje:

én nem szeretek gyakran ennyire magányos lenni, néhanap úgy érzem jól kijövök néhány emberrel, de végeredményben rettenet magányosnak ítélem magam, legalábbis nem tudok senkit sem barátomnak "címkézni"...

ha valaki azt éreztetné velem, hogy furcsa vagyok, biztosan rosszul esne, de nem élek olyan környezetben, amiben ne jönnék olyan jól ki, vagy ne érteném az embereket, pl. gyakran van, hogy hozzászólnék valamilyen témához, ami érdekel engem, mégsem teszem meg, amiatt, hogy nem érzem az adott társaság részének magam, mert nem jövünk ki mindig olyan jól.

"Emiatt elöbb-utóbb beoltanak, elötte általában nagy arcnak tartanak."

rossz helyzet lehet:-/ de azt feltételezem, hogy általában azokat az embereket szeretik sértegetni, akiknek "nagyarcuk van", általában az a hozzáállás jellemző, hogy annak szándékoznak lehúzni az egoját, akiről úgy gondolják, hogy az egekben áll. Ha valakinél tévedésből gondolják ezt, az elég nagy baj:) de gyakoriak az olyan társaságok gondolom, ahol mindenkire ez jellemző, és így belátom, hogy az ilyen oltogatásokat megtudom érteni, de azt is ha valakinek elege lesz ezekből a dolgokból, és biztosan elkell kerülje.

2015. nov. 21. 12:48
 10/10 anonim válasza:
Senkinek nem kell megfelelni,mindenki más te ilyen vagy,és? ha valakinek nem tetszik így járt.
2015. nov. 21. 13:40
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!