Gyerek és babagyülőlök! Miért utáljátok a gyerekeket és a babákat?

Hülye kérdést feltevők!

Miért tesztek fel hülye kérdéseket?

Én nem gyűlölöm őket, egyszerűen csak nem szeretem. Visszakérdeznék: miért alapvető elvárás, hogy mindenki szeresse őket? Nem valami különleges lényekről van szó, nem szentek, nem csodák, ugyanolyanok mint mindenki más, a világ legtermészetesebb dolga, a szaporodás eredményei és egyszer felnőnek majd. Ugyanúgy lehetnek szimpatikusak vagy unszimpatikusak mint a felnőttek. Sok ember mintha két külön fajként kezelné a gyerekeket és a felnőtteket. Pedig ugyanarról a személyről beszélünk.

Ami leginkább a taszít az a kultusz amit a gyerekvállalás, anyaság köré építettek. Rettentően morbid az egész.

mert hangosak, mert mindenki állandóan velük foglalkozik, ha van kisbaba, másról nem is lehet beszélgetni. az unatkozó kisgyerekes anyukák szintén idegesítőek. sokat gonoszkodnak a kisgyerekek, múltkor füvet nyírtam, szomszéd kisgyerek állandóan rálépkedett a kábelre, lehetetlen így dolgozni... sírnak minden hülyeségért, nyavalyognak, követelőznek, hangoskodnak a buszon-villamoson, ja meg a kedvencem, amikor rugdossák a lábukkal akár a buszon a berendezést, vagy ha az anyja ölében ül, én meg velük szemben, akkor az én lábamat...

irritáló az egész úgy ahogy van....

Hangosak. Leállíthatatlanok. Kiszámíthatatlanok.

+1: nem tudsz olyan mézesmázosan szólni az anyucikájuknak, hogy az ne kapjon idegösszeomlást, ott helyben. Tényleg szörnyű merész dolog azt feltételezni, hogy valaki esetleg nem akarja, hogy az ő babucikája a székét rugdossa egész úton az édes kis, pirinyó lábacskáival.

Én speciel nem gyűlölöm őket. Miért tenném? Semmit sem ártottak nekem.

Az más kérdés, hogy nekem nem kell.

Úgy vagyok vele, mint a zsiráffal: szép, szép, de otthonra nem kellene.

Én se szeretem őket. Hangosak, fel van fordítva az egész hàz. Csak vendégségbe van itt. Rengeteg kacatot meg kell venni, sok lemondàs anyagilag is. Nekem nincs és kaptam már meg, hogy nekem könnyű, mert nem kell gondoskodni senkiről és így marad pénzem hobbira.

Pénteken is làttam egy 30- as anyukàt totàl szétcsúszva ( kócos haj, szellemileg fàradt, dekoncentràlt) rikàcsolt az Auchanba egy kislànnyal, hogy mit nem vesznek meg.

És ott van, hogy a gyerek szent, mindent lehet, tönkretehet mindent nem szólunk rà, az van amit akar, ettől kapok hülyét.

Nekem nem kell az biztos, nincs nyűglődés így.

Egy 1 éves kisfiú apukája vagyok. Ez a kis pimasz összedöntötte a teljes korábbi életemet, nyugalmamat. Olvasást, filmezést, mozizást, edzést, értelmes játékot, mindent száműzött az életünkből. Csak munka és babázás van, feleségem babázik nonstop. (Ok, szopi időben futok) Folyton takarítunk utána, és nem alszunk semmit.

Viszont amikor nevet, mosolyog rád, és bújik hozzád, hogy -apa, apa, minden rosszat eltöröl, és nem adnád ezt az életet semmiért! Nem kell a régi unalom vissza!

Nem hinném, hogy bárki gyűlölné a gyerekeket. Akinek ez az önfeladás teher, és emiatt nem akar gyereket, azt tökre megértem. Sokkal inkább, mint hogy utólag jöjjön rá, hogy mégsem erre vágyott.

Könyörgöm, ez egy kicsi ember, aki ha minden jól alakul, valszleg 90 éves koráig elél. Nem volna korrekt, ha az 1 éves kori állapota alapján ítélnénk meg őt.

Tökéletesen igaza van az utolsó válaszolónak: a gyerek egy kicsi ember, és ahhoz mérten is kell őt kezelni. Egy emberként, aki még ugyan nem úgy fogja fel a világot, mint felnőtt, tapasztaltabb társai, de ugyanolyan értelmes és megérdemli a tiszteletet, amit sokan nem adnak meg neki.

Azt nem tisztelet, hogy gügyögünk és alacsonyabb rendű lényként kezeljük, ez annak az idióta kultusznak a része, amit szintén az egyik régebbi hozzászóló említett.

Gyerekkoromban utáltam a kisbabákat, aztán felnőtt fejjel természetesen rájöttem, hogy nem is velük volt bajom, hanem a teljesen agyatlan és logikátlan kultusszal, amit köréjük teremtettek A FELNŐTTEK. Kiket is kéne akkor utálni...?