Senkit nem érdekel, hogy mi van velem! Nincs kivel beszélnem. Mit tegyek?

Régen nagyon sok barátom volt, szerettem iskolába járni... Legalábbis azt hittem. Aztán beteg lettem, kórházban voltam hónapokig. Akkor derült ki, hogy mindenki kibeszél. Azt mondták, hogy csak megjátszom a betegséget. Nagyon fájt, hogy a barátaim is ezt tették. Aztán megkomolyodtam. Nem iszok már, nem cigizek, nem csinálok semmi rosszat. Rájöttem, hogy nem akarok olyan gonosz lenni, mint az emberek. Azóta senkit nem érdeklek, a barátaim elfordultak. Mindennap bántanak, tesileg, lelkileg. Anyukám egyszerűen nem érti meg. Próbáltam vele beszélni erről, de azt mondja, hogy velem van a baj. Nincs senkim. Nem beszél velem már senki. Nagyon magányos vagyok. Nem bírom ezt a gonosz világot. Nem tudok már olyan lenni, mint régen. Nem tudok olyan lenni, aki másokat bánt, olyanokat, aki mindennap úgy kelnek fel, hogy vajon ma mennyire fognak megverni? Velem van a baj? Túl gondolom a dolgot?

Köszi