Az normális, hogy csak azért csinálok dolgokat, akkor vagyok motivált, ha tudom, hogy mások néznek, figyelnek rám? 23/L

Most döbbentem rá, hogy tulajdonképpen kiskorom óta bennem van az, hogy ha valamit csinálok, arról szeretem, ha mások tudnak, mert akkor úgy érzem, van értelme jól csinálnom. Például kiskoromban ha karkötőt csináltam, rajzoltam valamit, stb. azt azért csináltam, hogy a szüleim megdícsérjenek, büszkék legyenek rám. Most pedig már kiterjedt a többi emberre, a barátaimra, barátomra. És most éppen egyedül vagyok és gondolkoztam, hogy valamit kreatívkodnék, de aztán eszembe jutott, hogy ezt senki nem fogja elismerni, magam miatt meg nincs kedvem csinálni..Ez nem normális ugye? Vagy miért van ez az érzés?

És ez van például akkor is, ha csak magamnak kellene reggelit készítenem, mert egyedül vagyok, ahhoz nincs kedvem, mert magam miatt úgy érzem nem éri meg a munkát. De ha már valaki itthon van, akkor szívesen csinálom meg, megterítek, stb..