Nem tudom, hogy mi van velem. Ötletek?

Mostanában magam alatt vagyok. Nincs kedvem semmihez. Naphosszakat ki sem szállok az ágyból. Általában szeretem ha mások vannak körülöttem, de ugyanakkor utálom is. Ez azért van mert nemérzem magam jól, viszont ha van valaki körülöttem akkor tettetem hogy jólvagyok, és már annyira hozzászoktam a tettetéshez hogy beleélemmagam eléggé. De amint egyedülvagyok megint ez az illúzió megszünik. Viszont belül meg üres vagyok, szóval ha az én feladatom mit csináljak szabadidőeltöltés képp, egyetlen olyan elfoglaltásgot sem tudnék felhozni amely személyes örömöt nyújtana. Mindig csak elakarom ütni az időt. A szürke hétköznapok lassan megőrítenek. Felkelsz, mosolyogsz, dolgozol, hazamész, mosolyogsz, alszol. Fogy az életerőm, életkedvem meg egyenesen nincs. És itt jön a csavar, mert ha előveszem az eszelős énem, akkor meg jólérzem magam, elvagyok és nem törődök semmivel csak valami hangya méretü aprósággal és túlzott figyelmet szentelek neki. Ha normális vagyok szenvedek, ha eszelős akkor meg a körülöttem lévőket nyírom ki idegileg. Lehetetlen választás