Ti is vagytok így az élettel? (Depresszív, nihilista)

Nemrégiben elkezdtem nézni Lars von Trier filmeket, illetve a csillagászattal is kicsit foglalkozni. Majd rájöttem, hogy semmi sem az aminek látszik. Az életünk, a létezésünk csak egy álomvilág aminek nagyon nagy hangsúlyt adunk. Túl komolyan vesszük az életet, viszont maga az emberiség létezése is csak egy porszem, az én életem a "mindenség" létezése óta pedig semmit sem ér, ugyanúgy mint senki másé.

Az önbizalmam elég jó az egóm is (talán túlságosan) magas és alig tudok személyes kapcsolatot teremteni a korombeliekkel, pedig még csak most leszek felnőttkorú.

Gondolkozom azon, hogy egy erős egyetemet elvégzek, majd elhelyezkedek, de mikor belegondolok, ennek sincs semmi értelme. Csak, hogy több pénzt keressük? Meg hogy a dogmaként felhúzott erkölcsöket, morálokat kövessük?

Nem lenne jobb, ha megragadtunk volna egy átlagos állat szintjén és nem ekkora (fölösleges) babérokra törni?