Mit tegyek, hogyha kilátástalan a helyzetem?

Depressziós tinédzser vagyok. De én nem mint a többi ember. Nagyon sokszor bántottak életem során. Nem csak fizikailag, szellemileg is. Kiskoromban édesapám elhagyott minket egy másik nőért, azóta van egy féltestvérem. Aki persze nem tudja, hogy a testvére vagyok. Hisz édesapám is lemondott rólam, ezúttal nem is érdeklődik irántam. Hiába lakunk egy településen. Ezen kívűl még van egy mostoha apám, aki nem törődik velünk. Mikor olyanja van hazajön és szitkozódik, lelkileg bánt. Emellett még ott voltak az általános iskolai éveim is, ahol minden nap homoszexuálisnak tituláltak csupán azért, mert nagy a szempillám és csámpás a járásom mert lúdtalpam és gerincferdülésem volt. Most pedig középiskolába járok, és eddig úgy ahogy jól is ment volna minden. Legalább is tűrtem. De ma reggel megváltozott minden. Az osztálytársaim között úgynevezett szövetség jött létre, pusztán azért hogy kikészítsék a másikat. Velem is ez történt. Reggel bementem a középiskolába, és elkezdtek hangosan szégyeníteni. Én pedig gyáva módon eljöttem, és eközben elgondolkodtam mihez is kezdjek. Ebben szeretném a segítségetek kérni. Mi az amivel javíthatok a helyzetemen? Hogyan tanuljak meg feledni, és kezelni ezeket a lelki traumákat?