Mit tegyek ebben a lehetetlen, kilátástalan élethelyzetben?

-Az emberek már ránézésre elundorodnak tőlem amit meg is tudok érteni, huszon egynéhány évesen úgy nézek ki mint egy élettelen zombi. Így nem nagyon van társasági életem amit nagyon szeretnék ha lenne, csakhát ember nincs aki megmaradna mellettem.

-Életképtelen vagyok. Szerintem gyerekkoromban és kamaszkoromban rendkívüli mértékben el voltam kényeztetve, mindent megcsináltak helyettem, most meg semmit nem vagyok képes szinte elintézni egyedül. Most meg már az anyám se nagyon segít rajtam ugye mint régebben. Ő is belátta már hogy egy senki vagyok és az is maradok.

-Jövőképem, életcélom nincs, fogalmam sincs hogyan, miből fogok megélni. Nem dolgoztam még soha, jelenleg egy semmirevaló okj képzésre járok. Amire a feszült légkör miatt már az egészségem rámegy.

-De ami a legeslegjobban aggaszt jelenleg, az az egészségügyi állapotom. Utóbbi hónapokban nagyon furcsa dolgokat érzek a testemben, magas vérnyomás érzés, pánikroham szerűségek amikor jön ilyen tompaság, furcsa közérzet, tompa, zavart látás. Járok egy pszichiáterhez aki írt fel Xanaxot de ennyi. Anélkül hogy ki lett volna bármi vizsgálva, hogy van-e testi bajom. Mondom az anyámnak hogy el szeretnék menni orvoshoz, de leordítja a fejemet hogy minek ott van a pszichiáter. Én meg ezt nem tudom elintézni itt ahol élek ezen a kis istenháta mögötti helyen, hogy eljussak a megfelelő orvoshoz. Itteni háziorvos az meg sz*rik az emberekre. Pedig bajok vannak a testemben, egyre gyakrabban érzem ezeket a kellemetlenségeket teljesen váratlan helyzetekben előjönnek, még akkor is amikor amúgy jól érzem magam lelkileg. Bár elég sokszor feszengek az tény. Úgy érzem egy nap a mentő fog már elvinni az lesz a vége. Vagy megteszem az öngyilkosságot amit már szépen elterveztem, nem fogok együtt élni ezekkel a kellemetlenségekkel