Hallhattak rólam egyáltalán valamit, vagy miért voltak velem ilyen közvetlenek, kedvesek?

Fiatal lány vagyok,még szűz.Van egy fiú,akit szeretek,és ma elhívott hozzájuk,meg sétálni is voltunk,meg fagyizni is..stb.És hát az a helyzet,hogy a fiúnak a papája és a mamája nevetve jöttek szinte felénk,és mindegyik azt mondta nekem,hogy "Örülök,hogy megismerhettelek!".Aztán a barátom apukájával is találkoztam,ő is nevetett rám,ő is azt mondta,hogy örül,hogy megismerhetett.Aztán haza mentünk hozzájuk,a barátom anyukája épp kint volt.Nagyon pozitívan fogadott,bemutatkoztam,ő is bemutatkozott nekem.Egyszerre úgy fogadott,hogy hozta a tálcát,a tálcán meg sok süti volt,és 2 fajta üdítővel kinált.És hát a fiával is elbeszélgetett,és velem is ugyanúgy.Ő is úgy köszönt el tőlem,hogy "Örülök,hogy megismerhettelek".Én meg úgy köszöntem el tőle,hogy "Köszönöm a vendéglátást,csókolom".De a bemutatkozáskor is puszi-puszi,meg a végén is puszi-puszi.Én nem gondoltam,hogy ez már így megy,hogy ilyen barátságos is tud lenni egy fiúnak az anyukája.Ismeretlen tehát nem lehettem teljesen,arra gyanakszom,hogy ez a fiú mondhatott rólam valami nagyon pozitív dolgot...

..de lehet,hogy csak ilyen az alaptermészete a családnak?

Egyébként a fiú az anyukájára hasonlít,a kisebbik fiú(a barátom testvére) meg az apukájára.És abszolút úgy érzem,hogy ennek a fiúnak nincs oka a panaszra.Nektek is volt már az anyóssal és a család többi tagjával ilyen pozitív élményetek?:D