Mi értelme van a manapság olyannyira elterjedt és divatos ún. pozitív gondolkodásnak?

Pozitív gondolkodás és pozitív gondolkodás között is van különbség. Alapvetően a pozitív gondolkodás megfelelő módon előre tudja vinni az embert. Mondjuk ha valakit kirúgnak a munkahelyéről, akkor kétségbe eshet, dühönghet, leihatja magát – amíg van miből –, sírdogálhat a négy fal között. Van ennek bármi értelme? Változtat ez bármin is pozitív irányban? Nem. De lehet máshogy is viszonyulni a történtekhez, a helyzethez: „Oké, kirúgtak. Ezen valószínű nem lehet változtatni, kicsi az esélye, hogy visszavegyenek a céghez, meg nem is biztos, hogy akarom én azt ennyire. És bár eddig is megvolt a lehetősége, most már kényszerítővé vált az, hogy találjak egy új munkahelyet, ahol akár többet kereshetek, akár stabilabb állásom van, ahol jobb a légkör, ahol olyan munkáért fizetnek meg, amit magam is szívesebben csinálok.” Ez egy egészséges pozitív gondolkodás szerintem. Nem a helyzetet magát kell pozitívan látni, hanem azokat a lehetőségeket, azokat az utakat, amik előtted állnak. Nem annak kell örülni, hogy kirúgtak, hanem abban kell meglátni a pozitívumot, ami ezután következhet. A pozitív gondolkodás szerintem nem érzelmi kérdés. Nem arról van szó, hogy jól kell érezned magad, hanem hogy ha rosszul is érzed magad, azt tedd zárójelbe, és keresd azt az utat, amit járva jobban érzed majd magad.

Néha a reális gondolkodás is vihet tévútra, mert nem biztos – sőt biztos nem – tudod teljesen reálisan megismerni, így megítélni sem a világot, benne önmagadat. Könnyen mondhatod azt számodra reális gondolkodással, hogy felesleges megpályázni egy munkahelyet, mert úgysem fognak felvenni, túl kevés vagy hozzá. Pedig lehet, hogy nem, lehet, hogy te értékeled alul magad, vagy túl sokra azt a munkahelyet. Egy pozitív gondolkodás esetén lehet, hogy könnyebben belevágsz, lesz, ami lesz. Végül is gondolkodj pozitívan, ha összejön, akkor nyert ügyed van, ha nem, akkor sem veszítesz semmit, max. pár órát az életünkből, amíg az állásinterjúra elmentél.

> gondolkodj pozitívan,és minden megváltozik

Tulajdonképpen így is van. De itt van a pozitív gondolkodásnak egy még szélsőségesebb változata. Ez pedig a vonzás törvénye, ami nem csak azt mondja, hogy a pozitív gondolkodás pozitív módon változtatja meg az életedet, de egyenesen azt állítja, hogy mást nem is kell tenned, mint pozitívan gondolkodni. Eléggé akarni kell, hogy gazdag legyél, ha eléggé akarod, akkor „bevonzod”, és mást nem is kell tenned, csak kellően akarni. Pedig logikus, hogy nem így működik a világ, hiába akar valaki Nobel-díjat bevonzani, aligha fogja megkapni, ha nem tanul, nem végez el egy egyetemet valamilyen tudományterületen, nem kezd el kutatásokat végezni. Aligha fogja bevonzani a lottó ötöst, ha nem megy le venni egy lottószelvényt.

Pedig a vonzás törvénye tulajdonképpen működik. Persze ehhez megfelelő dolgokat kell akarni, és ami ki lett lúgozva a vonzás törvényéből, hogy ennek megfelelő döntéseket kell hozni, ennek megfelelő tetteket kell megtenni. Ha jó programozó akarsz lenni, akkor be lehet vonzani. Igen, akarni kell. De az akarás után jön az, hogy folyamatosan tanulsz, fejleszted magad, tapasztalatot szerzel, és idővel valóban jó programozó lesz belőled. De nem úgy, hogy a fotelben naphosszat üldögélve próbálod minél erősebben elképzelni, hogy te már tulajdonképpen el is érted a célodat.

Igen. Tényleg az hogy legyél (happy) miközbe igazából rosszul vagy és a kutya sem kíváncsi arra hogy mit érzel.

És ha az ember reálisan lát akkor meg kinézik ha meg tesz azért hogy jobb legyen akkor meg méginkább.

Hát sajnos így állunk. A sok birka meg megy a csorda után.

Egyépként megjegyzem: az örömérzet eröltetése negatív hangulatban káros az egészségre ill lelki problélákat idéz elő, úgyhogy inkább tegyünk a pozitív érzetért.

Számodra, aki nem érti a hatásmechanizmusát, és nem érdeklődik a pozitív gondolkodás céljai iránt?

Semmi. Ne foglalkozz vele, csak az időd pocsékolod.

A pozitív gondolkodás olyan mint a kábítószer. Főleg céltudatos emberek élnek vele, hogy megvalósítsák önmagukat (jobban mondva az egójukat). Túlzott alkalmazása életszerűtlen, infantilis, naivitáshoz vezet.

Szükség van a pozitív gondokodásra is, de a negatívra is. A lényeg mindig a kettő közötti harmónia. A túlzott negatív gondokodás paranojához, fóbiákhoz vezet. Bizonyos élethelyzetekben viszont ezekre is szükség van. A legjobb, ha az ember reális marad.

A 21. század egyik legnagyobb népbetegsége a depresszió. Az ebben szenvedőknek valóban szükségük van a pozitív gondolkodás gyakoribb alkalmazására (csak hogy felépüljenek).

Vannak dolgok amiknek nincs pozitív oldala, csak a negatív oldalak fokozatai. A rossz hírem pedig az, hogy a negatív gondolkodás a fejlődésben mindig radikálisabb eredményeket hoz. A pozitívan gondolkodók el vannak kényelmesedve, és könnyen elvesznek a részletekben.