Nem akarok többet függni másoktól?

Az nem mástól való függés, ha szereted a társaságot, hanem normális emberi érzés.

Először is meg kellene vizsgálnod, hogy mi volt a baráti kapcsolataid tartalma. Ismertek ők egyáltalán? te ismerted őket? Miről beszélgettetek egymással? Olyan dolgokról, amik titeket érdekeltek, de egymásról nem? Mennyire hallgattad meg őket, mennyire érdeklődtél a személyük iránt? És ők irántad? Mennyire voltál titkolózó, mennyire voltál elzárkózó? Nagyon sok esetben előfordul, hogy valaki tele van viccekkel és történetekkel, és akár a társaság középpontja, de önmagáról sohasem beszél. Az ilyen ember olyan, mint egy gép, bármikor lecserélhető valakire, aki ugyanígy tud sztorizni. Az ileyn ember egyik pillanatban a társaság lelke, a következő pillanatban tök egyedül van. Vagy: magáról beszél ugyan, de a többiekre nem kíváncsi. Az ilyen embert a többiek önzőnek tartják. Elvileg akkor mély egy baráti kapcsolat, ha pl. olyan dolgokat elmondanak neked, amit másoknak nem, és te is olyan dolgokat elmondhatsz nekik, amit másoknak nem mersz. Ha a futballról, a mélytengeri halakról vagy filmekről beszélgetsz valakivel, abban általában kevés személyes tartalom van. Az ilyen beszélgetés időtöltés, de nem mélyíti a barátságot. Ha az álmaidat, vágyaidat, félelmeidet stb. mondod el, az mélyíti. Ha másokét hallgatod meg, mások gondolataira vagy véleményére vagy kíváncsi, az mélyíti. Ha a másikat elismered, jót mondasz róla stb., az is elmélyíti, (de a hamis hízelgő gyorsan lebukik). Ha segítesz valakinek valamiben, az is elmélyíti a barátságot. Lehet nagyon sokat együtt lenni anélkül, hogy bármi megtörténne ezek közül. Először ezt kellene végiggondolni, hogy hogy volt ez a te barátságaidban. Ha ezután sem világos, hogy mi lehet a probléma, akkor (de amúgy mindenképpen) szakembert (pl. pszichológust) is nyugodtan meg lehet kérdezni.