Hogyan tegyem a dolgomat, hogy jussak túl a "passzivitás-blokkon"?

Teljesen együtt érzek, szóval én is várom a hasznos válaszokat.

Írnám a regényeimet, millió ötletem van. Olvasnék, nyelvet tanulnék, trükköket tanítanék a kutyának, de én is csak itt ülök és várok a csodára.

Vannak jobb és rosszabb napok is. Van, hogy teljesen haszontalanul telik el egy nap szimpla bambulással egész nap, úgy, hogy semmit az ég világon nem tettem a "holnapért".

Szia!

Első körben egyrészt ajánlom figyelmedbe Steve Levinson és Pete Greider … könyvét, nekem sokat segített.

Második körben ajánlanék egy módszert ami nem csodaszer, viszont elég sokszor segít. Úgy becézem hogy a kényszer lendülete. Illetve alapjában véve maga a lendület segít, ám erről később.

Arról van szó, hogy bizonyos dolgokat így is úgy is megteszel, mert gyakorlatilag muszáj, bejársz dolgozni, megcsinálod a munkát amit a főnököd mond, ha Suliba jársz akkor bemész a suliba. Ezekhez a dolgokhoz nincs kedved, baromi nehéz elkezdeni a munkát, ám amint belekezdtél és belelendültél ezek már nem annyira szörnyű és ijesztő dolgok mint elöltre. Amikor haza mész a munkából, a suliból, akkor ledobod magad netezel, kajálsz stb. Közben elveszted a lendületed és a saját dolgodba már fáradtan kell belevágnod és újra neki kéne lendülnöd. Főleg hogy már belelendültél a netezésbe, filmnézésbe, az egyik dolgot meg kéne állítani a másikat meg elindítani. Ez nehéznek tűnik.

Nos ha a főnököd miatt kényszerből felvett lendületed nem hagyod elveszni, ha nem azzal a lendülettel, egyből megcsinálod néhány saját feladatod, akkor egy picit olyan mintha a fönököd dolgozna ezúttal neked. Mintha a saját célod miatt nyüstölne.

Nincs vége mert ennyivel nem úszod meg, mert ha már amúgy is fel kell kelned kényszerből, állítsd korábra az órát és akár a saját dolgaiddal kezdj.

Ennyivel még mindig nem úszod meg… Mert ha már 7 napból ötöt felkelsz korán, hagyd szépen az ébresztőt hétvégére is úgy.

Aztán magáról a lendületről. Elkezdeni brutálisan nehéz a dolgokat meg megállítani. Ezért egy sor dologban a lendületed az amire nagyon kell figyelned. Az egy vacak dolog, hogy mondjuk fáradt vagy és nincs kedved edzeni vagy később tudnál belekezdeni. Ám ekkor még képes lennél edzeni, ha azt mondod, majd másnap, akkor másnap már azért nem fogsz, mert előző nap sem edzettél, másnap már eggyel nehezebb meglendülni harmadnap meg még nehezebb.

Mese nincs erőt kell venned magadon a dolgok elkezdéséhez és vigyáznod kell a lendületre, hogy hogy folyamatosan mozgásban tudjon maradni az a szokás vagy tevékenység.

A lendület a következők miatt fontos :

A célodba vetett hited, a célod érdekében végzett munkád és a célod érdekében létrehozott eszközök hatnak egymásra és az eredményedre ami vissza hat ezekre.

Érthetőbben, amíg nincsenek meg a megfelelő eszközeid, nem lesz túl hatékony a munkád eredménye, ami hatni fog a hitedre ami pedig arra hogy mit csinálsz.

Azért hogy a célod érdekében eszközöket tudj létrehozni amik eredményesebbé tennék a célok érdekében végzett munkádat, sokszor úgy kellene dolgoznod, hogy az eddigi eredményeid miatt nincs hited, nincs motivációd és ez így nagyon nehéz.

Ezeken a dolgokon tud átsegíteni a kényszer lendülete vagy magában a lendület. A segítségével akár a hited ellenére is bele tudod tenni azt a plusz munkát az egészbe amivel, létrehozod az eszközeid.

Bocsánat, valamire rányomtam, és elküldte a mondat elejét. Szóval, az edzés... és 3 évvel ezelőtt komolyan belekezdtem az edzésbe ugyan ilyen passzív állapotban. Azonnal vettem bérletet a kondi terembe, hogy muszáj legyen lejárnom, mert benne a pénz. Akkor nagyon keményen megküzdöttem az alakomért heti 7-8 edzéssel. Utána egy térdsérülés abbahagyatta velem, de annyira, hogy azóta a napi edzés amíg reggel felülök az ágyból. (+ kutyasétáltatás). Egyszer egyszer belekezdtem, hogy az esti kutyasétáltatások edzések lesznek, akkor futottam, meg kitörésben sétáltattam az ebet, de 2-3 napig tartottak ezek a lelkesedések. Nekem is nagyon nehéz visszatérni rá. És mindenféle kifogásokat is keresek. pL. kinek van még kedve edzeni napi 3 kutyasétáltatás meg munkába oda séta haza séta után.

Pedig az időm engedné. Bőven.

Azt hiszem megint be kell újítanom egy kondibérletet :)

Maga a lendület önmagában kevés. Ez egy picit összetettebb dolog.

Gondold csak végig, amikor felfelé tolnál valamit az emelkedőn, amikor valamiért elfogy a lendület, általában nem bírsz vele megindulni. Például egy autót tolnál át egy kis emelkedőn vagy padkán vissza kell vele gurulni sík terepre és újra nekilendülni.

Amiket írok, azokat tapasztalatból írom. Sokat segített a lendület, olyan helyzetekben ami nem ment volna „erőből”. Ugyanakkor amikor elfogyott, hát…

Vegyük például a korán kelést és azt hogy reggel edzel. Oké, aztán elmész másokkal nyaralni egy szobában vagy velük ők későn akarnak kelni és nem akarod őket zavarni. 2-3 ilyen nap egyszerűen lenullázza az ember lendületét. Vagy pedig az ember átmegy remete üzemmódba és elkerül minden szituációt, amiben elveszti a lendületét. – Ez sem jó.

Ráadásul a lendület nem segít egy másik problémán.

Ketten írtatok hasonló problémáról és amit felsoroltatok, hogy mennyi mindent csinálnátok, az rettenetesen sok. Nem ahhoz sok hogy megvalósítsd, ahhoz sok hogy megmozdítson. Mert ez a sok dolog egymással konkurál. Ha edzenél mi lesz a nyelv tanulással, ha nyelvet tanulnál mi lesz az edzéssel. Amikor ezek helyett leülsz netezni, hogy oké akkor később eldöntöm, akkor persze meg van ugyan ez a feszültség, ugyanakkor le is foglalod az agyad és nem pazarlód az energiád arra a feszkórra, ami abból adódik hogy ha A tevékenységet csinálnád B-t nem tudod. Azt érzed, hogy bármibe fogsz nem jutsz előrébb és ezért még kapóra is jön az amitől ezt az érzést nem érzed.

Ezen például nem segít a lendület, olyan ez mint amikor nagy lendülettel érkezel a kanyarba, az utolsó pillanatban megpróbálod eldönteni merre menj, rántasz egyet a kormányon az autód meg csak sodródik. A lendület nem segít ha nincs határozott útirány.

Ilyenkor segít az, ha felállítasz egy fontossági sorrendet. Ha megtudod tenni esetleg beszámozod a napi teendőidet és nem kezdesz a 2-esbe, addig amíg az egyessel nem végeztél.

Ajánlottam egy könyvet, abban könyvben van egy elv ez az akaraterő hatástöbbszörözése, ezen alapult igazából az amikor kiötöltem magamnak ezt a bizonyos lendület dolgot, ami működött.

A könyv alapján igazából a saját személyiségedre tudsz szabni módszereket, ami arra való, hogy rávegyenek a cselekvésre az életed olyan területein, amelyeknél erre amúgy nem volnál képes.

Például úgy értem el egy sor dolgot ami az anyagiakon múlt, hogy bármit amit vettem úgy kezeltem, hogy egy bizonyos százalékkal többe kerül és a különbözetett úgy tekintettem mintha elköltöttem volna a célomra előre.

Vagy úgy szoktam le a napi sörözgetésről, hogy a nem küzdöttem folyamatosan ellene, hanem úgy kezeltem, hogy oké, ha már sört iszom akkor viszont legalább 5 sört megiszok. Elég furán néztek a barátaim, amikor arra hivatkozva utasítottam el a sörözést, hogy akkor 5 sört meg kéne innom már pedig, még dolgom van tárgyalnom kell, stb.

Rendszerint nem volt olyan helyzet hogy megihassak 5 sört, nem ittam egyet sem. Ám amikor úgy álltam hozzá, hogy nem akarok egyet sem inni, akkor ez nem ment.

Ezeknek a dolgoknak a lényege az hogy az életed számos területén személyre szabod magadnak azokat a módszereket ami az adott területen a cselekvésre rá tud venni.

Másnak hiába mondom, hogy ok szokj le a sörről úgy hogy nem is harcolsz helyette, hanem egyből 5 sört beversz az arcodba, lehet hogy mindennap csacsi részeg lesz. Mert őt ez nem tartja vissza a napi sörözéstől, ám lehet hogy ugyan annak az embernek ez az elv pedig bejön internet függőség ellen. Hogy mondjuk oké ha netezem akkor legalább 5 órát netezek vagy egyet se.

A másik amit az elöző posztban írtam.

A kapacitásod azaz az általad elérhető eredmény = A célodba vetett hited * a célodért végzet munkád * a célod érdekében használható eszközök.

Igen, de ez a három cucc hat egymásra sőt az eredmény ezekre.

Azaz

Az általad elért eredmény Hat a hitedre

Ez a hit az általad elvégzett munkára.

A munkáddal létre tudod hozni a célodhoz szüksége eszközöket.

Ezek az eszközök hatnak a célod érdekében végzett munkád eredményére.

Ez a fajta egymásra hatás az, ami miatt ha te rövid távon megemeled az egyik tényezőt, akkor a többi vissza húzza.

Nagyon sokan próbálkoznak azzal, hogy valamit megemelnek ugye innen a divatos pozitív gondolkodás meg a hit és a többi divatos elmélet. Nagyon motiváltan belekezdenek valamibe, ám még nincsenek meg hozzá az eszközök, ami hat az eredményre, azonban ez az eredmény vissza hat a hitre és elkezdi lefelé húzni a cselekvési kedvet. Az elmaradt cselekvésnek még rosszabb eredmény lesz, ami még jobban lefelé húzza a hitet.

Ezért hogy az embereknek megmaradjon az a bizonyos őrláng ahogy te fogalmaztál, ezért a hitükbe, attitűdjükbe és motivációjukba fektetnek munkát, nem a céljukba.

Igen viszont ez olyan mintha egy lukas gumicsónakot pumpálna az ember.

Ahhoz hogy ez az egymásra hatás ne a céljaid ellen dolgozzon hanem mellette van két egyszerű trükk.

Ez egyik, hogy az eredményeidről gondolsz mást. Ugyan is ha nem azt az eredményt kapod amit vársz vagy a hosszú távú eredményt nem látod rövid távon, akkor ez lefelé húzza a hited, ami negatívan hat a cselekedeteidre.

Viszont ha az eredményed mindig eredménynek kezeled a nem várt eredményt pedig eszköznek. Akkor ugyanaz ami eddig lefelé húzta a hited ami negatívan hatott a cselekvő képességedre, ugyanaz most kevésbé hat negatívan a hitedre és eszközként hatékonyabbá teszi a munkád.

A másik trükk az, hogy a célod elérését szolgáló eszközök a részcéljaid képzik.

A már bemutatott lendület itt abban segít, hogy abban a fázisban amikor még nem látod az eredményt vagy amikor egy eszközért dolgozol, átsegít azon hogy a nem érzékelt eredményed lefelé húzná a munkádat.

Arra viszont nem jó, hogy mindent lendületből elintézz. A Kiscelli úton van az az aranyos kis emelkedő, sok autó elmarad a többitől, hogy lendületet vegyen, ám elég az úton egy lekanyarodó autó vagy egy gyalogos. Lendületből nagyon sok autó felmegy, ám sokan ha megállnak ott aztán nehezen tudnak újra. Már pedig amikor a célodért dolgozol, sokszor lesz az hogy éppen átmegy egy „gyalogos” vagy lekanyarodik valaki és akkor bizony tudni kell helyből újra indulni akármilyen nehéz.

Van úgy hogy az ember az emelkedő tetejéről gurul vissza a lejtő aljára.

Sokszor használtam rosszul a lendületet.

Úgy hogy inkább valami olyasminek képzeld, hogy amikor taposod a bal pedált lendületből feljön a jobb pedál, aztán taposod a jobb pedált és feljön a bal pedál. Néha pedig bizony bele kell állni azért rendesen hogy felmenj a dombon.

Sokan ezzel szemben ilyenkor egy pedált szeretnénk taposni, ez a hit vagy a motiváció, amit persze azért kellene taposni, hogy feljöjjön a cél érdekében végzett munka „pedálja” hogy aztán azt nyomjuk izomból, hogy aztán feljöjjön az eszközök pedál, hogy azt nyomjuk izomból.

Amikor így valójában nem elszenvedjük hanem felhasználjuk azt hogy a hitünk a munkánkra hat, ami az eszközünk az eredményünkre ami vissza ezekre, akkor ilyenkor nem két vagy három másik tényező húz vissza egy harmadikat vagy egy negyediket, hanem mindig azt a „pedált” taposva amit éppen kell, hatással vagyunk a többi tényezőre egyszerre.

Próbáld ki hogy egy lábbal próbálod hajtani a bringád, ugyanazt a pedált hajtva, csak a hitre vagy motivációra hagyatkozni vagy éppen csak a lendületre hagyatkozni ugyanez.