Miért érted meg azokat, akik öngyilkosok lesznek?

én nem igazán értem, de most próbálok valamicskét belgondolni.

Szerintem az ilyen emberek félnek. Gyávák. Nem mernek szembenézni az élet kihívásaival, és elmenekülnek. Nem gondolnak bele, hogy vannak olyanok, akiknek kegyetlenül hiányozni fognak. Az ilyen emberek nagyon félnek. Hogy mi vezet az öngyilkosságig? Az szerintem mindenkinél más. Kétségbeesés, pénzügyi vagy családi gondok.

Nem minden öngyilkost tudok megérteni, de van olyan helyzet, amikor igen.

Az gyakori közhely, hogy olyan helyzet NINCS, amiböl nincs kiút - pedig van!

Ilyen, ha valaki gyógyithatatlan beteg, akkor az öngyilkosság neki is, a családjának is CSAK jó. Az nem igaz, hogy aki szereti ezt a beteget, annak jó végigélni, hogy mennyit szenved, mielött meghalna. Azt is jogosnak tartom, ha a kezelések miatt úgy érzi, hogy elvesziti az emberi méltóságát, és ezt el akarja kerülni.

Másik ilyen eset, ha valaki elveszti az egész családját, akkor érthetö, hogy nélkülük nem akar tovább élni.

Az, hogy a visszamaradóknak rossz, ha valaki öngyilkos lesz, nem érv arra, hogy aki nem lát kiutat, azt visszatartsa, mert azt nem lehet senkitöl sem elvárni, hogy azért szenvedjen, mert másoknak egyébként rossz lenne. Az ember nem lehet a végtelenségig tekintettel másokra.

Szerintem MINDENKINEK joga van eldönteni, hogy akar-e vagy tud-e tovább élni.

Azokat az öngyilkosokat értem meg, akiknek valóban nincs más lehetőségük. Például ha valamiért életfogytiglant kapnék, biztosan megölném magam, mert nem akarok bezárva élni. Vagy ha elveszíteném a gyerekeimet, azt sem élném túl.

Ha valaki anyagi gondok miatt öngyilkos, azt például nem értem meg, hisz az változtatható.

Egyszer akartam öngyilkos lenni komolyan, mert évek óta nagyon szerelmes voltam egy fiúba, persze már akkorra megismertem és tudtam, hogy nem éri meg. Kihasznált, aztán az első éjszaka után kidobott és iszonyatosan megalázott szinte az összes ismerősöm előtt. Na, akkor (nagy fantáziával) nekiindultam a Dunának, gondolván, hogy úszni úgysem tudok. Szerencsére gyalog mentem, és közben gondolkoztam. Mire a hetedikből az ötödik kerületet elértem, rájöttem, hogy ez egy iszonyatosan gyáva cselekedet. Mást is dobtak már el és aláztak meg, mégis túlélték. Ráadásul ha most meghalok, esélyem sem marad arra, hogy valaha is jobb legyen. Végül is élek, nem mondom, hogy nagyon jó életem van és hogy ezt képzeltem el magamnak, de már ilyen dolgok miatt nem vetném el magamtól az életet.

én megértem (14 vok am..)

azért, mert sok dolgot tapasztaltak már, ami egyre lejjebb vitte őket.

Már minden napossá vált a búskomorság, nehéz lenne belőle kilábalni, így akar véget vetni mindennek. Ha meghal, több negatív már úgy sem érheti..

Én így gondolom.. :/

23.21-es: "Isten nem azért adott életet NEKED és mindenkinek, hogy elvedd csak úgy. Ez a "mindenkinek joga van eldönteni, hogy élni akar-e" dolog nem igaz szerintem. nem veheted el magadtól az életedet amit ajándékba kaptál, Istentől."

Nagyon sok ember nem hisz istenben, tehát ez NEM indok számukra. Másrészt ha létezne is isten, akkor ha ajándékozott is neked egy életet, akkor´ö a hibás, hogy nem szép és értelmes életet adott. Harmadszor: egyetlen ajándékot sem kell elfogadni vagy megtartani.

A kérdésre meg: igenis sok ember részéröl megérthetö, ha nem akar tovább élni, mert vannak kilátástalan helyzetek.

Itt már többet felsoroltak, betegség, család elvesztése, stb.

Viszont abban nincs igaza egy elözönek, hogy az anyagi gondok nem lehetnek elég indokok. Nem mindig van kiút, pl. egy ismerösömtöl 20 év után elvált a felesége, öt kidobta a közös házból, elötte rengeteg hitelt vett fel (a feleség). Igy most a négy gyerek után kell gyerektartást fizetnie, a hitelek felét neki kell törlesztenie, albérletben kell laknia - és ehhez keres 120000 ft-ot. Mivel már 50 éves, ugyan szakmája van, de nem túl keresett, és egy vidéki kisvárosban él, hogy továbbra is láthassa a gyerekeit, ezért semmi esélye sincs arra, hogy valaha is kekerüljön ebböl a gödörböl - megélhetésre marad 30000 Ft-ja havonta. (Elöször is nem talál jobban fizetö munkát, de ha véletlen sikerülne is, még ha a dupláját kapná is, akkor se maradna neki több, mint a jelenlegi, mert a tartozások ennek többszörösét is elvinnék, élete végéig sem tudja kifizetni a hátralékot.

Igy lett öngyilkos, mert ezt a kilátástalanságot nem tudta elviselni - és megértem a döntését.

Mert egy nyitott ember vagyok és szerintem az ember rendkivül PICI lény ahoz, hogy birálkodjon más ember felett

Mi vagy te ? Kinek gondolod magad, hogy elitélj valakit ? Hogyan itéled meg más életét mikor a tiéd is tele van hibákkal ? Ezeket a kérdéseket tegye fel mindenki magának, aki elitél egy öngyilkos embert

Nos, válaszolva a kérdésedre csak azt tudom mondani, hogy nyitottságomból fakadóan a jelszavam az, hogy minden lehetséges. Amikor egy ember öngyilkos akkor én nem azt mondom, hogy " az öngyilkosságra nem létezik ok ", hanem elgondolkozok rajta, hogy mi vezethetett oda egy embert, hogy napjainak végét saját kezével pecsételje meg.

És igenis úgy vélem, amellett, hogy keresztény vagyok, hogy vannak esetek amikor nem gyávaságról beszélünk mikor valaki meggyilkolja magát. Nem fogom felsorolni az eseteket, mert nem lenne értelme, emellett pedig nem akarok vitát kelteni, mert minden viszonylagos

DE épp ezért, az öngyilkosság is viszonylagos. Attól függ, hogy honnan nézzük. Aki elitél egy öngyilkos embert az előszőr tudja meg mi volt az oka az öngyilkosságnak és tegye magát az öngyilkos ember helyébe és NE a hozzátartozók helyébe. Nem arra kell mindig gondolni, hogy mi lesz a családdal meg a haverokkal meg stb., mert NEM élünk szimbiózisban, attól hogy valaki meghal attól a másik ember még élhet tovább, DE azt sosem fogjuk megtudni, hogy valyon az áldozat képes volt-e tovább élni

Mert vannak állapotok és helyzetek az életben amikor kivülálló nem tudja megállapitani, hogy mit érezhet az aki valóban benne van az egérfogóban. Mert az öngyilkosság szubjektiv dolog és NEM objektiv

Egy olyan ember aki elvesztette azt az elemet ami körül az élete forog, az az ember már nem éli az életet, csak esetleg TÚLÉLI

Mindenkinek a saját döntése, hogy kiszáll az életből vagy tovább folytatja és megpróbálja túlélni a mindennapjait

Viszont ez egy olyan választás ami egyéni és relativ

Ezért értem meg viszonylag az öngyilkosság problémáját, mert véleményem szerint vannak dolgok amikhez nem lehet ridegen és konzervativan hozzáállni, mert egy öngyilkosságban pont ugyanannyi érzés van, mint egy szerelemben

Negativ, de rendkivül sok érzés van. És ezeket az érzéseket az öngyilkosjelölt nem tudja irányitani, mi pedig nem tudjuk átélni, ezért NEM biráskodhatunk senki felett, aki elveszti a saját egyensúlyát, mert sosem érezheted át igazán, hogy mit érez egy ilyen ember

Persze az világos remélem mindenki számára, hogy ilyesmi BÁRKiVEL előfordulhat, kivétel nélkül, és ilyenkor persze tanácsos segitséget kérni meg stb., de a legfontosabb és az egyetlen megoldás, hogy saját magunkkal tisztázzuk a helyzetet

Mert egyedül születünk meg és egyedül halunk meg és az egyetlen aki valójában megért bennünket az csakis saját magunk. Az emberek sokszor félnek az ismeretlentől és valólyában minden ember lelke ismeretlen. És hajlamosak vagyunk elitélni azt amitől félünk, viszont egy búskomorságban szenvedő embert elitélni nagy hiba, mert a kerék bármikor megfordulhat és a depresszió nem válogat

Ez az utolsó rész egy kitérő volt és remélem, hogy elég érthetően irtam le, hogy miért értem meg az öngyilkosság lelki hátterét és miért is fogok MINDIGIS másképp viszonyulni hozzá, mint a legtöbb ember ( különben engem az emberek abszolút nem befolyásolnak ilyen téren, mert a lélektanban én magam szeretek tanulmányozni és ehez nyitottságra van szükség, ami SAJNOS nagyon sok emberből hiányzik )