Ezek közül melyek azok a gyerekkori élmények amelyek szorongásra, társaságkerülésre kéztethetik az embert?

Gyerek-szülő közötti interakció esetén:

1. Család megy társaságba, te nem akarsz de szüleid erőltetik és elmész, sokadik alkalom után sem akarsz menni, de ugyanúgy erőltetik, (7-8 évesen)

2. Tv-ben megy valami erotikus témájú jelenet/hírműsor és szüleid kiküldenek szólván, hogy az neked nem való (10-11 évesen)

3. Beakarod indítani a fűnyírót, próbálod ahogyan tudod, de nem sikerül mivel kicsi vagy és nincs erőd, erre anyád nevetgél rajta, majd ő beindítja, (7-8 évesen)

4. Suli után megyek haza, totál ingerülten kérdezem, hogy hol van az ebéd, megkajálok, majd megyek fel a szobámba csattogtatni a gyíkot, ekkor mentálisan olyan szinten mélyen voltam, az öngyilkosság gondolata napi szinten jelen volt (17 évesen), ebből persze már kijöttem

Ami utólag feltűnt, hogy sosem kérdezték meg tőlem, hogy miért vagyok olyan ingerült, azt mondták, rá, hogy "kamaszodik..", ez persze csak rontott a helyzeten, így utólag nem értem, hogy miért van ez, hogy sosem érdekelte őket, hogy miért voltam olyan ingerült, miért fogadták el és szóltak le, hogy ne legyek ingerült, miért nem keresték a kiváltó okot?

(csak azért, mert ha nekem lenne gyerekem, ezekkel az élményekkel, biztos megkérdezném tőle, hozzáteszem a jelenlegi gondolkodásmódom teljesen ellentmond annak, hogy a közeljövőben gyereket akarjak, egyenlőre nem tudom ez mikor fog változni)

Most pedig ott tartok, hogy kimentem külföldre, elvégeztem egy sulit és egy olyan életért dolgozom, ahol anyagilag független tudok lenni, de arra is rájöttem, hogy az emberektől való általános félelmem az csakúgy nem fog elmúlni és akár a sírban is velem maradhat

És nem vagyok haragtartó ezen már rég túlléptem, de a következményei azok jelen vannak, akik meg ennél jóval szarabb helyzetből épültek fel, nagyon tisztelni tudom

24