Mit tegyek ha nem tudom elviselni a változást? Mások is éreznek így?

Sajnos ez ilyen. Nem vagy ezzel így egyedül. Azok az emberek, akik éveket töltenek börtönben, sokszor a szabadulásuk után visszakívánkoznak a rácsok mögé.

Foglald le magadat valamivel. Tölts minél kevesebb időt egyedül és idővel - hamarabb is, mint gondolnád -, elmúlik ez a lehangolt érzés.

Nekem sem voltak jók a gimis éveim de én nem birtam várni érettségiig ezért 11.-ben eljöttem.Eletem legjobb döntése volt :D

Igazából szerintem számodra azért megterhelő ez ,mert speciel 13 évet töltöttel ott ,ami nem kevés idő.

Idővel enyhül, csak ennyit tudok biztatásként mondani.

Én csak 5 évig jártam gimibe, de imádtam, jó közösségünk volt, jó barátaim, imádnivaló tanárok, mindnek a nyakába borultam és nem bírtam abbahagyni a sírást egész szerenádon, ballagáson is szomorú voltam. Aztán ahogy elkerültem egyetemre, még hiányzott, vissza-visszajárkáltunk ellátogatni az iskolába. Most is fáj még, mert nekem az egyetem kisebb élmény, mint a gimi volt. De két év távlatából már korántsem olyan rossz, mint akkor érettségi után volt.

1., Ne stresszelj, értelmetlen! Ez még nem oldott meg semmit!

2., Ne érdekeljen mások véleménye. Az ő bajuk, ha valami nem tetszik nekik veled kapcsolatban.

3., Értelmetlen a múlton rágódni, már úgysem változtathatsz rajta!

4., Annyi dolog van az életben, ami jó. A rossz dolgok helyett a jó dolgokra is koncentrálhatnánk, nem?

5., Nem érdemes túl komolyan venni az éltet, egyszer úgyis vége lesz mindennek, nem tart örökké.

6., Annyi minden van az életben, hogy bele lehetne őrülni, ezért inkább magadra figyelj, mert az egy biztos pont!

7., Rengeteg lehetőség van az életben, merj élni! Próbálj ki újat!

8., Vedd lazán a dolgokat! Nekem sokszor bevált, ha azt mondtam: Tök mindegy! :)

9., Nem kell félni a változásoktól, sem a kudarctól, hisz semmi sem állandó.

10., Ne ragaszkodj tárgyakhoz, vagy épp rossz gondolatokhoz!

11., Lazíts!