Realitás, pesszimizmus vagy csipkerózsika felébredt? (26N)

Világ életemben szerettem volna Budapesten élni, mert amit tanultam azzal inkább ott lehet elhelyezkedni...ott van az a munkahely, ahova szerettem volna bejutni. Vonzott az is, hogy jó a tömegközlekedés (nem úgy, mint nálunk hogy 40 percenként van egy helyijárat, amin utazok 25-30 percet és még 3-5 percet sétálok hazáig... ezért legtöbbször bringával járok, mert így 16-19 perc alatt hazaérek és nem vagyok buszhoz kötve...) mindenki leszar mindenkit, ott tényleg önállónak kell lenni mert tényleg csak magadra számíthatsz... de vidéki viszonylatban keresek annyit, nem azzal a munkával amit szeretnék csinálni mintha a budapesti fizetésből levonnám az albérletárat (legyen a legalja albérlet 120 ezer)... a szüleim nem tudnak alámtenni egy lakást, nem is várom el...de ahhoz, hogy ott ne haljak éhen minimum 300 ezer ft-ot kellene keresnem... és amennyit kifizetek az albérletre azt fizethetném lakástörlesztébe is... de horror árak vannak---tehát oda születni kell...