Miért érdemes élni?

A válasz nagyon sokféle lehet. Attól függ ki írja. Én szeretek élni. Nagyjából elégedett vagyok az életemmel. Van igazság benne amit írsz, de az ember hogy jobban élvezze az életet, megtanult nem ezen kattogni (depresszió), hanem kihozni azokból a legjobbat amit neki dobott a gép. Illetve ez sem igaz, egy részét a gép dobja, de "mindenki a maga szerencséjének a kovácsa". Szóval ne depizz, ilyenkor szoktak az emberek öngyilkosok lenni. Igen, önzőek az öngyilkosok. Valaki azt mondja nagy bátorság kell hozzá. Nem kell, az élethez kell bátorság. Szembe nézni a problémákkal,és felül kerekedni rajtuk.

Szerintem minden élőlénybe genetikailag kódolt a túlélési ösztön.

Előző vagyok. Majd elfelejtettem, hobbi. Szerintem mindenkinek kell keresnie valamit az életben, amit szeret csinálni, és addig meg tud szabadulni minden más gondjától.

Nekem most nem nagyon van, korábban nagyon gyorsan motoroztam. Ma már felelősségteljesebb vagyok. Inkább nincs motorom és a családra koncentrálok, de rajta vagyok hogy új hobbit találjak. Fontos...

Elárulom a titkot, senki sem szeret élni. Csak a debilek mosolyognak egész nap, és élvezik.

A létezés titka, hogy annyira gyűlöld a világot, hogy csak az hajtson, hogy egy napon talán bosszút állsz rajta. Ezért érdemes erősnek lenni.

Mivel már életben vagy, nem érdemes ezen a kérdésen rágódni. Alakítsd úgy az életed, hogy minél kevesebb dolgot KELLJEN csinálnod és minél többet, amit SZERETSZ.

Esetleg még öngyilkos lehetsz, de akkor nem fogod tudni értékelni a nyugalmat utána.

Egy idézet:

"A boldogság ott kezdődik, amikor azt csinálsz amit akarsz, és nem azt amit mondanak."

"Miért érdemes élni?" Azért, amit te adsz az életednek: a te lehetőséged, a te felelősséged.

"Nem a gyerek akar megszületni, hanem akaratán kívűl a szülei adnak neki életet (amelyet lehet nem is akart)." Ez egy lehetséges premissza. Van másik is. Tudsz róla?

"Hiszen az életben folyamatosan csak küzdeni kell:" Ez egy igazán kreatívtalan megközelítés. Hozott minta, vagy magad alkottad ezt a gondolkodási kalodát magadnak?

"tanulás" Ha nem élvezed az ismeretek megszerzését és a világ felfedezését és/vagy nem érdekel h mire viszed az életben, nem kell tanulnod.

"munka" Légy művész, feltatláló, aranymosó! Nem csak a napi 8 óra robot létezik.

"emberi kapcsolatok" A társas én fejleszthető.

A kommunikáció szintúgy.

"lakhatás, számlák...stb." Magad döntöd el, mennyire akarsz beilleszkedni a társadalomba.

"Az élet nagy része olyan dolgokról szól, amelyeket nem szeretünk csinálni. Amelyeket KELL csinálni, mert különben hajléktalan lesz az ember, vagy éhezik vagy egyéb szörnyűség történik vele." Vacak életed lehet, ha csak ezt látod. Miért nem töltöd az időd értelmes dolgokkal?

"Míg ha valaki meg sem születik, vagy mondjuk meghal, akkor már neki nem kell folyamatosan rabszolgának." benned egy tibeti szerzetes inkarnálódott újjá, nekik hasonló a világképük.

"Az életed elejét arra szánod, hogy iskolába járj, és olyan dolgokat tanulj, amik lehet hogy rohadtul nem érdekelnek, de meg KELL tanulni. Iskola elvégzésével elkezdesz dolgozni, amit lássuk be a többség nem szeret." Csak ha nem tudsz vmi jobbat kitalálni és megvalósítani magadnak. Tudsz v leállsz az önsajnálatnál?

"Mert gyakorlatilag az élet egy átlag embernek rabszolgaság. Azért dolgozol, hogy kiszolgálj másokat, amiért cserébe kapsz pénzt, hogy élhess. A semmi, ami ez élet előtt és után van, lehet hogy sok embernek jobb, mint maga az élet." Így is lehet látni, máshogy is. Magad választod a nézőpontjaidat, tudod.

"Én ezért sem ítélem el az eutanáziát, mert van aki állandóan szenved. Mondjuk hajléktalan és napról napra próbálja összeszedni a kevéske pénzt kenyérre/zsömlére. Neki lehet, hogy jobb a semmi, ami a halál után van, hogyha már nem kell "küzdenie" tovább. Vagy mondjuk, akinek van valami betegsége ami minden egyes nap pokollá teszi az életét, vagy akinek van valami fogyatékossága, és emiatt nem élvezheti az életet." De te nem ilyen vagy, neked nem az objektív dolgokkal van problémád (valahol netezel, amit valamiből fenn is tudsz tartani) neked a fejedben lévő program nem passzol össze a 3D-s világgal.

"Persze lehet mondani, hogy nem csak negatív dolgokról szól az élet." Na, ez már egy csepp öröm a panaszkodásban.

"De lássuk be több a negatív, mint a pozitív." Melyik számít jobban: egy kockacukornyi arany, vagy egy utánfutónyi sz*r? Hát az arany! -mondod. Addig számít az arany, míg nem tudod komposztálni a sz*rz. Tudod?

"És tényleg azért a kevéske pozitív dologért érdemes élni, és elviselni az élet negatív oldalát?" A te szemedben kevéske, a kertészek a sz*rt is használni tudják. Állj be kertésznek!

"Ha valaki meghal, akkor a családja, rokonai, ismerősei szomorúak/sírnak, holott az elhunytnak se nem rossz, se nem jó. Csak semmi." Dolgozz még a részleteken.

"Szerintem ez egyfajta önzés, és maguk miatt sírnak és szomorúak a gyászolók. Mert nekik kell tovább élniük az elhunyt nélkül. Holott lehet, hogy sokkal jobb már neki." A veszteségérzet is okozhat sokkot, sírást.

"Tudom elég depressziósra sikerült az írásom, de egyszerűen így gondolom." Hát igen, de rmeéljük, megszabadultál a belső feszkótól. Ez is a ventilálás egy útja.

Merre van neked az előre? Hogyan tovább?