Ti hogy látjátok?

Igazából sosem jöttem ki jól a korosztállyommal. Sokszor éreztem magam “elveszettnek” abból a szempontból,hogy nem találom igazán a helyem az osztályban. Egy ember van,akire nagyon számíthatok osztályon belül,de ő az egyetlen. Sokan megjegyezték már,hogy komoly vagyok,és hogy bárcsak mindenki ilyen értelmesen látná a világot. Nagyrészt azzal is problémám van,hogy nem tudok azonosulni a mai tinédzser világgal. Nem járok szórakozni,nem iszom alkoholt,és kerülök minden olyan káros dolgot,ami veszélyeztethetné az egészségemet. Olyan dolgokra szakítok időt,ami kikapcsol. Legyen ez tanulás,vagy bármi,amitől jól érzem magam. Amiatt nehéz is ez,mert a korombeliekkel nem tudok nagyon elbeszélgetni. Mindig is idősebb barátaim voltak,de persze ők is hasonló értékekkel rendelkeznek, mint én. Ismerkedésre sem volt nagyon alkalmam,mert a korombeli fiúkat nem tudom megérteni. (Persze vannak kivételek.)

Ti mit gondoltok erről? Előny vagy hátrány lenne?

Előre is köszönöm a válaszaitokat!

16L