Szerintetek az mennyire normális, ha a barátotok képtelen veletek heti egy alkalommal egy normális hétvégi délutánt eltölteni, mert a barátnője mindig mindent felülír?

A hosszú kifejtést nem olvastam el, csak a kérdést, de azért válaszolok: Túlliheged, akadj le a dologról. Felnőtt barátságban heti 1 már soknak is számít. A kapcsolat, aztán később a család az első, meg fogod majd érteni te is.

Középsuliban természetes volt, hogy délelőtt suli, a délután meg javarészt a haveroké/barátnőké. Nem tudom hány éves vagytok, dolgogó, esetleg egyetemre járó felnőtt embereknél már nem így működik. Egy barátság akkor is lehet igazi, ha hónapokig nem találkoztok, de aztán ugyanúgy fe tudjátok venni a fonalat. Ne hisztizz azért, mert te unatkozol és találkozni akarsz, a prioritások változnak, ettől még nem lesz valaki “szar” barát. Foglald el magad.

Akkor hogy ellenvélemény is legyen: én abszolút nem értek egyet az előzőekkel. Barátoknak igenis legyen idejük egymásra, heti egy délután még kevés is. Az hogy valakinek van párja az nem jelenti a külvilág megszűnését és az eddigi szociális kapcsolatok végét. Egy barátnő nem a régi barátok helyére hanem azok mellé érkezik az ember életébe, és már azzal sem feltétlenül értek egyet, hogy prioritást élvezne, kizárólagosságot meg aztán pláne nem. Egy kapcsolat nem a másik kizárólagos birtoklásáról szól. Részemről ha ez nem tetszik egy csajnak, mehet amerre lát, a régi barátomat biztosan nem fogom hagyni elveszíteni miatta, nincs az a kapcsolat ami ennyit megér.

Egyenlőre viszont adj a barátodnak időt. Neki sem lesz ez a kisajátítós kapcsolatosdi hosszú távon pálya. Most dúl a love, de ez elmúlik, csak légy egy kicsit türelmes. A mai kapcsolatok ritkán tartanak örökké, csak ki kell várni amíg a csaj lapátra kerül. Ha türelmes vagy, akkor is a legjobb barátok lesztek, amikor ennek a barátnőnek már a nevére sem fogtok emlékezni. Szóval türelem rózsát terem.

#7

Az ilyeneket sose értettem. Akik így látják, azok nem dolgoznak? Vagy mi?

Mi is a párommal, meg a kapcsolatban élő ismerőseim 100%-a is örül a ritka alkalmaknak, mikor végre néha sikerül egymásra időt szakítani, hogy a pár végre együtt töltsön némi időt kettesben...

Meló, házimunka, edzés, hobbi, ezek elviszik a nap nagyrészét, jó, ha marad valamennyi a párunkra. Akivel közös jövőt tervezünk, tehát eléggé ajánlott a közös időtöltés.

Ki a túrónak van felnőtt ember létére ideje heti egyszer a haverkákkal lógni? :D Még ha szingli lennék, akkor is nehezen tudnám megoldani, és akkor nekem nincs egy különösebben túlterhelt életem...

#8

Egyszerűen mások a prioritásaink, de természetesen tiszteletben tartom a véleményedet.

En is rengeteget dolgozom, reggel legkésőbb 7-kor el kell indulnom munkába és 17:45 a leghamarabbi időpont amikor hazatérhetek, ha semmi komplikáció nincs a napban, de általában nyilván nem ez a helyzet. A takarítást havi 20 ezer forintért egy kedves hölgy intézi, főzni felesleges mert ugyanannyiból a környékbeli kis éttermekben is megvacsorázhatok amibe az alapanyag, energia és a ráfordított idő kerül. Tehát házimunka kilőve, ellenben a vacsi mellett akár még egy sört is meg lehet inni egy baráttal, és már észrevétlenül meg is volt a haveros este, anélkül hogy különösebb időbe került volna és túl lenne szervezve.

Minden nap 24 órából áll, a tied és az enyém is, innentől csak prioritások és preferenciák kérdése hogy hogyan osztod be. Amire akarja az ember, arra lehet időt szakítani. Még munka és hobbi mellett is.

Persze elfogadom ha valakinek erre nincs igénye, és elvan a párjával, már amíg tart a kapcsolat. Aztán mikor szétmennek, és ez az esetek többségében úgyis csak idő kérdése, mert a holtomiglan-holtodiglan konstrukció alapvetően a múlté, akkor jön a pofáraesés és a hosszú magányos esték, mert az ember elhanyagolta a régi barátait. Na szóval kinek hogy, mindenki tegyen belátása szerint. Én biztos nem teszek fel mindent egy új barátnőre, mikor ott van öt hűséges régi barát.

"En is rengeteget dolgozom, reggel legkésőbb 7-kor el kell indulnom munkába és 17:45 a leghamarabbi időpont amikor hazatérhetek, ha semmi komplikáció nincs a napban, de általában nyilván nem ez a helyzet."

Dettó.

"A takarítást havi 20 ezer forintért egy kedves hölgy intézi"

Hát, hozzánk meg nem jár bejárónő, jobban szeretjük mi magunk intézni, egyébként is nem kakiljuk a pénzt, hogy ilyenekre költsünk... papámhoz jár egy "kedves hölgy", láttam, hogy mi marad utána, ezért nem fizetek... (Igen, papi végigpróbálta kb. az összes ilyen hölgyet, aki elérhető a környéken, egyik se dolgozott normálisan, már ő is inkább újra maga takarít.)

"főzni felesleges mert ugyanannyiból a környékbeli kis éttermekben is megvacsorázhatok amibe az alapanyag, energia és a ráfordított idő kerül."

Oké, ha ételérzékeny vagy, máris nem ennyire egyszerű. Vagy ha megintcsak nem kakilod a pénzt.

"Tehát házimunka kilőve"

Ja, mert a mosás megcsinálja magát, a kert megcsinálja magát, a mindenféle ügyintézés elintézi magát, az állatok önellátóak, stb.

"Amire akarja az ember, arra lehet időt szakítani."

:DDDDDDD

"Aztán mikor szétmennek, és ez az esetek többségében úgyis csak idő kérdése, mert a holtomiglan-holtodiglan konstrukció alapvetően a múlté, akkor jön a pofáraesés és a hosszú magányos esték, mert az ember elhanyagolta a régi barátait."

Na mondjuk olyan "barátra" nekem meg nincs is szükségem, aki otthagyna a bántba egyedül, csak mert nem bújtuk egymás fenekét hetente.... :/

A legjobb barátnőmmel már 2 éve nem láttuk egymást sajnos, homlokegyenest ellentétes a munkarendünk, mégis tudjuk mindketten, hogy ha bármi történne egyikünkkel, akkor gondolkodás nélkül ott lennénk egymásnak. Akivel nem működik ez, azt esetleg havernak nevezném, de talán még annak se.