Hogyan tudnék túllépni ezen, hogy ne gyötörjenek rémálmok?

Egy kiskori barátnőm júniusban rettenetesen összeveszett velem. Azért mondom így, mert tényleg ez volt a helyzet, ő ordibált rám, én meg csak pislogtam, nem láttam még így soha. Kifordult önmagából. Senkit sem láttam még így.

Nagyon csúnya dolgokat vágott a fejemhez, évekre visszamenőleg, köztük egy csomó szivességet amiket megtett értem. (persze én is tettem érte rengeteg mindent, csak nem tudtam, hogy ezt írogatni kell fel magunknak a kisnoteszbe.)

Egy ideje párkapcsolatban van egy fiúval akit a szülei nem támogatnak, így nem tudják megoldani az együttalvásokat stb.

Többször nálam aludtak (külön élek egy lakásban) és most is felajánlottam, hogy menjenek oda. Csak hozzátettem, hogy az illetékes fiú máskor ne ócsároljon engem a hátam mögött és itt kitört belőle minden mert én mit nem birtam ezt ki, miért nem tudtam megtartani magamnak stb.

A lényeg, hogy azóta elmúlt 2hónap, számtalan rémálmom volt vele, beszéltünk már erről, "kibékültünk" de én nem érzem úgy, hogy valaha is olyan kapcsolatunk lesz mint előtte.

Amikor elmeséltem neki, hogy én ez miatt aludni sem tudok néha, akkor cinikusan írta, hogy biztos olyanokat álmodok, hogy ő a bocsánatomért esedezik, holott Ő aztán semmiért sem fog bocsánatot kérni, ne akarjak bűntudatot kelteni benne. És itt újra megszakadt a kapcsolatunk.

Nagyon nehezen dolgozom fel, vele a kapcsolatom mindig egy biztos tiszta kapcsolatnak tűnt, soha nem gondoltam, hogy ide jutunk. Sok téves állítást vágott hozzám, de hiába mondom, hogy nem úgy van. Nem érdekli.

Haragudhat rám valaki azért mert nem adtam kölcsön a lakásom?

Hogyan tegyem túl magam ezen? Mindent megosztottam vele, amióta az eszemet tudom. Nem bízom már benne és minden szaván átlátok, csak azokat a csúnyaságokat hallom amiket akkor mondott.

23L