Volt már olyan, hogy egy barátság a ti hibátokból ment
tönkre? Mennyi idő kellett ennek be/felismeréséhez?
Figyelt kérdés
Nekem sajna volt. Legjobb barátok voltunk. Lelki támaszt jelentett. Egyszer kibeszéltem a háta mögött, amit meghallott és kérdőre vont. Nekem állt feljebb. Elkezdtem gyötörni, ahol és amikor tudtam. Ha mások is jelen voltak, volt, hogy meg is aláztam. Eltávolodott. Mikor kérdőre vontam, olyan szavakkal osztott ki, hogy csak lestem. És persze nekem állt feljebb. Eltelt pár hónap. Ő boldog, vidám, vannak új barátai. Nekem senkim nincs. SENKIM. Hiába közeledtem újra felé, keresztül nézett rajtam. És a kezdeti düh után rá kellett jöjjek arra, hogy nem hiába vagyok egyedül. Nem véletlenül távolodik el tőlem mindenki. Az emberek kerülnek, nem szívesen vannak a közelemben, mert vagy gúnyolodódok vagy panaszkodom. Szörnyűség természetem van. És erre most jöttem rá. Fáj kimondani és leírni. Magányos vagyok.
2019. dec. 29. 18:32
1/6 Davandaa válasza:
Nekem nem volt még hasonló. Viszont sajnálom hogy így alakult ez köztetek, de az az első lépés hogy legalább beismered a hibáidat és tisztában vagy a saját személyiségeddel és természeteddel. Sokaknak még ez sem megy. És ne aggódj lesznek majd barátaid. Csak figyelj arra hogy őket majd ne beszéld ki és ne bánj így velük ha nem akarod őket is elveszíteni. Amúgy hány éves vagy?
2019. dec. 29. 18:43
Hasznos számodra ez a válasz?
2/6 anonim válasza:
Nem tudom.
Legjobb lány barátom pasija féltékeny lett rám (én is fiú vagyok, de van barátnőm) és eltiltotta tőlem.
Néhány hónappal később ez szintén megtörtént egy másik lány barátommal.
Semmi nyomulás nem volt. Talán ott hibáztam, hogy így választottam magamnak barátokat.
2019. dec. 29. 18:45
Hasznos számodra ez a válasz?
3/6 anonim válasza:
Ha rájöttél, hogy baj van veled, az mér az első lépés a javulás felé. Nincs szörnyűséges természeted, hanem valószínűleg a kedves mamáddal vagy a papáddal van komoly gond.
És ez a barátnő sem volt az igazi. Jó barátok esetén mindig meg lehet beszélni a problémákat.
A kérdésedre a válasz: nem. Soha. Mindig én voltam az, akit kihasználtak, aki lelki támasz volt, aki segített, aki ott volt, és akit szó nélkül dobtak, főkeg, amikor bajban voltam és nagy bajban és nekem lett volna égető szükségem a támaszra. De ez a múlt. Nagyon sokat változtam, és ma már szóba sem állnék ilyen emberekkel.
2019. dec. 29. 18:45
Hasznos számodra ez a válasz?
4/6 A kérdező kommentje:
Utolsó, hidd el, hogy ő jó barátnő volt, csak én új értelmet adtam a kákán is a csomót kifejezésnek. A napjaimat az tette ki, hogy azon agyaltam, hogyan és miként köthetnék belé. A betege voltam teljesen.
Azt akartam, hogy nyomorultul érezze magát.
Le se írom, hány évesek vagyunk, mert még magam is szégyellem, hogy ennyi idősen itt tartok.
2019. dec. 29. 19:19
5/6 anonim válasza:
Nem igazán....majdnem ugyanaz volt a szitu inkább,mint a #2-es kommentelőnél,csak nálunk a fiúbarátom csaja kavargatta a kavargatnivalót és eddig minden jel szerint ezúttal sikerrel is járt. Csak épp az állítólagos barátom elfelejtette felnőtt módjára megbeszélni a dolgot és inkább tiltott egy árva szó nélkül. Az én hibám max az,hogy 7 évvel ezelőtt egyáltalán beszélgetni kezdtem vele...
2019. dec. 29. 20:36
Hasznos számodra ez a válasz?
6/6 anonim válasza:
Volt. Gyakorlatilag az összes lány aki tetszett. Nem akarták, hogy tönkremenjen a barátságunk, mert én többet akartam.
Mindig mással alakítottak kapcsolatot. Nekem pedig elegem lett belőlük, mert felőrölt a magány közben, hogy senki sem képes úgy szeretni.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: