Mit gondoltok arról hogy nem akarok a párom barátaival barátkozni?

Szerintem tök normális, hogy téged is elhív ezekre a programokra a barátnőd. Ha nem akarsz, akkor nem mész.

Az nagyon negatív, hogy eleve úgy állsz hozzá, hogy te nem is tervezed, hogy jóban legyél velük. Azért én adnék egy esélyt. Nyilván nem kell mindig velük lenni. Én is úgy gondolom, hogy én elvagyok az én barátaimmal, ő az övéivel. De azért együtt is szoktunk menni a másik barátaival. Szóval szerintem jó megismerni őket, és velük is lenni néha. Nem mindig :)

Minden embernek más az igénye. Nekem ez rendkívül fura. A férjemnek elég nagy a haveri/baráti társasága, van olyan akit jobban kedvelek köztük és van olyan, akit egyáltalán nem. Mivel a férjemnek fontosak, ezért megerőltetem magam és kibírom azt a néhány órát a társaságukban kedvesen, nyitottan. Ha nincs hozzájuk éppen energiám, akkor egyedül megy a párom, de én azt elképzelni sem tudom, hogy ne ismerjük egymás társaságát és ne találkozzunk velük néha közösen is. A férjem családjában is vannak olyan személyek, akiket nem feltétlenül kedvelek. Ettől még a családja része, ahogy én is az élete szerves része vagyok és néha igenis meg kell mutatnom az arcomat ott.

Számomra a legcsodálatosabb dolog belegondolni és látni azt a "fejlődést", amin a baráti kapcsolataink átmentek. Ahogy megismerkedtünk még szingliként, majd bemutattuk egymásnak a párjainkat és már bővült a társaságunk a gyerekekkel is. Annyira jó érzés látni, ahogy együtt játszanak. Számomra ez nagyon szívmelengető akár a legjobb barátaimról van szó, akár a férjem barátairól. Velük is átéltünk egy fejlődést és ha én nem is tartom külön a kapcsolatot velük, jó érzés a családjaikkal közösen időt tölteni. A mi életünk így teljes.

Persze egy kapcsolat elején nem feltétlenül éreztem én sem úgy sosem, hogy integrálódnék rögtön a másik társaságába is.

Én sem akarnék a párom barátaival baratkozni.

Ha dolgozok, meg ő is akkor eleve keves időnk jut egymasra, nem akarom azt az idot amit kettesben tolthetnénk a barataival tolteni.