Előre kitervelem kivel akarok barátkozni?

Általában ez akkor van, ha az illető olyan tulajdonságokat hordoz, ami vonz (persze nem szerelemből).

Ezt külső szemlélőként látod így, igazából azt látod meg, ahogy másokkal beszél, ahogy elvan magámba, stb és az imponál Neked, mert olyan értékeket látsz benne, ami imponál Neked.

Ez legtöbbször nem tudatos, így van az, hogy sokszor fogalmad sincs, hogy miért azt az egy embert nézed ki, de mégis görcsösen próbálsz vele barátkozni. És, ahogy írod, ennek általában nincs jó vége, mert a msik ember is tolakodásnak veszi; a semmiből valaki gőzerővel elkezd felé közeledni, úgy, hogy nem is ismerik egymást igazán.

A többi ember meg pont ezért nem érdekel, mert ők nem az az ember, akit kinéztél.

Nekem ebben a művészet segített; olyan karaktereket megalakítottam, akik nem léteztek, ezt tudtam, mégis számomra "vonzóak" voltak - amióta ezt csinálom, nem igazán fordult elő, az, amit feljebb leírtam.

Megértelek, velem is szokott ilyen lenni, de ebből ritkán sül ki jó. Ha én valakit kinézek magamnak, hogy márpedig barátkozni akarok vele, annak rendszerint az a vége, hogy ha sikerül beszélgetnünk, olyan görcsös és zavart leszek, hogy egy idő után már kerüli a társaságomat, és ebben, valljuk be, igaza van.

Tanácsom nincs, mert erről nehéz magadat leszoktatni, bár azért lehet, hogy meg kéne próbálni. Én is ezt teszem. Az eddigi barátaimat mind lazán sikerült szereznem, a görcsös igyekezetből pedig soha nem lett semmi, csak fájdalom.