Miért nem a barátaimat akarom lenyűgözni?

Amíg volt munkahelyem, addig tök nagy motivációt jelentett, hogy értelmes gondolatokkal, jó munkával, ifókkal igyekeztem lenyűgözni a munkatársaimat, de a barátaim valahogy sem fantáziában, sem semmiben nem jelennek meg mint lenyűgözhető emberek. Velük nyilván önmagam vagyok, ismernek, de uganakkor a motiváció, amit a kollégák lenyűgözése jelentett mégis hiányzik. Mi lehet az ok? Hogy lehetne kilépni ebből? Hogy lehetne újra motivációm? Most vállalkozó vagyok, tehát nem új munkahelyet keresek, inkább csak az emberi környezet...