Nem hagy nyugodni a dolog, írjak neki?

Sziasztok, már tettem fel ezzel kapcsolatban kérdést. Röviden annyi, hogy egy nagyon közelinek gondolt barátnőm vizsgaidőszak alatt nagyon elérhetetlen volt, ami érthető, csak egy fontos dolgot kellett volna megszerveznünk, ami alól így kihúzta magát. Az üzeneteimre több hét késéssel reagált egy hónapon keresztül. Elmondtam neki, hogy ez nekem nagyon rosszul esik és hogy hiányzik, hogy beszélgessünk. Erre ő (több nappal később...) mondta, hogy ő "hajlamos nem válaszolni", egy napig próbált érdeklődni, majd a beszélgetés végén felvetette, hogy találkozzunk. Amikor visszakérdeztem, hogy hol-mikor, eltűnt, ennek már 3 teljes hónapja. Utána még írtam 2 üzenetet pár nap késéssel, de semmi válasz.

Azelőtt hetente beszéltünk nagyjából, vegyesen írtunk a másikra, rendszeresen találkoztunk.

Nagyon zavar a dolog, mert tényleg jó barátnőnek gondoltam, de úgy érzem hátba lettem szúrva. Szinte minden nap eszembe jut, hogy hiányzik. Nem tudom, mit tettem, hogy egyik napról a másikra ignorál, végiggondoltam mindent, nem bántottam meg, nem "fojtottam meg", mindig támogattam, jókat beszéltünk stb..

Van egy közös baráti társaságunk, majdnem mindenki külföldön él, ezért félévente szoktunk találkozót összehozni. Ha vége lesz a karanténnak, biztosan fogunk találkozni. Na most, tudom erről a barátnőmről, hogy ha ilyen körülmények között látnánk egymást, úgy tenne, mintha semmi nem történt volna. Én viszont nagyon meg szeretném beszélni, hogy mégis mi a helyzet, így gondoltam, félreteszem a büszkeségem és írok neki.

Szerintetek hogy fogalmazzak, hogy ne jöjjek ki rosszul a dologból? Úgy értem, csomó sérelem van bennem, amit legszívesebben rázúdítanék, de tudom, hogy azt támadásnak venné (jogosan) és számomra lenne kínos. Valahogy diplomatikusabban kéne megbeszélni. Hogy fogalmazzak anélkül, hogy letámadnám, de értse, hogy őszintén megbántott?

Meg tudnék bocsájtani neki, de ahhoz várnék egy bocsánatkérést. Tudom, gáz, hogy én írok rá, de fontos nekem.