Hogy győzhetném le ezt az érzést?

Van egy barátnőm, elég jómódú családból származik. Dolgozik és tanul is mellette, de a szülei sok pénzzel segítik, van saját lakása, tehát maximum csak a rezsit kell magának állnia. Sokszor előfordul, hogy úgy veszem észre, hogy felvág a dolgaival. Ruhák, technikai kütyükből is a legújabbak, stb.

Én nem keresek rosszul, de aki Budapesten él, az tudja, hogy nem éppen olcsó itt a megélhetés, főleg az albérlet miatt. Támogatnak a szüleim, amennyire tudnak, de mi sosem voltunk annyira gazdagok. Nem élek rosszul én sem, én is sokat vásárolok (igaz, nem ilyen összegekben), de például egy utazásra nekem 4-5 hónapot kell spóroljak, hogy minden költségem meglegyen.

Eléggé rosszul érzem magam, mikor küldi, hogy most éppen megint mit vett. Félreértés ne essék, nem sajnálom tőle, de valamiért olyan fura érzés kerít a hatalmába. Irigylem kicsit az életét, hogy nem kell albérletre költenie és költheti két kézzel a pénzt, amiért egyébként részben dolgozik csak meg. Mit tehetnék, hogy elmúljon ez az érzés és ne legyen ilyenkor rossz kedvem? Ráadásul ilyenkor tök rossz barátnak érzem magam. Szóvá tenni nem szeretném, hiszen nincs jogom hozzá, hogy megtiltsam neki, hogy ezeket ne ossza meg velem.