Szerintetek jogosan érzek így? Vagy csak féltékeny vagyok? Most ezt még én sem tudom eldönteni. Én nem érzem azt, hogy féltékeny lennék, csak zavar pár dolog.

Van egy barátnőm, vele másfél éve vagyok jóba. 4 éve ismerem, már akkor is jóba voltunk, de olyan másfél éve nagyon jóba vagyunk, már-már legjobb barátnők vagyunk, tudom, másfél év után kicsit korai ez a legjobb barátnő kifejezés, de én valahogy így érzem, és így éreztem.

Van egy fiú, aki után 9 hónapja fut. De szó szerint. Amikor még suliba kellett menni, akkor folyamatosan várt rá a buszmegállóba akár 2-2 és fél órát is, velem együtt, mert mindig ott maradtam vele, hogy ne kelljen neki egyedül ott maradnia. Látványos, hogy a fiúnak nem kell, de miután megmondtam neki, kiakadt. A fiú egyszer durván kiosztotta, mert a fiú egyik haverját zaklatta, hogy segítsen neki a fiúval kapcsolatban. Most nemrég ráírt a srác, beszélgetnek meg minden. A vak is látja, hogy a fiúnak csak önbizalom és egonövelőnek kell a barátnőm, mert gondolom imponál neki, hogy egy lány már-már rajong érte.

Ezt a fiút meg akarja hívni magához, hogy bemutassa a szüleinek és a tesóinak, pedig még együtt sincsenek. Velem másfél éve van jóba, de engem még egyszer sem akart elvinni magukhoz, hozzám pedig nem engedi az anyja meg az apja. De ezt a fiút meg elhívná magához. Ami nekem nagyon rosszul esik.

Folyton leírja, hogy hány exe volt, és hogy mit írtak neki, meg vissza akarják szerezni, és ezzel dicsekszik. Nekem meg még nem volt barátom. Eleinte féltékeny voltam rá emiatt egy kicsit, én ezt bevallom, de mostmár csak unom.

Csak akkor ír rám, amikor tanácsot kér, vagy történt valami a fiúval, ami általában semmi, csak ő tulajdonít nagy jelentőséget a dolgoknak. Alapjáraton le se kakkant.

És nem az zavar, hogy őt elhívja, vagy hogy vele érdek nélkül beszélget, mert beszélgessen, de én rám ne úgy gondoljon, és ne úgy viselkedjen velem, mint egy ünnepi tányérral, amit a közös családi ebédnél elővesz, hogy abba rakhassa a sült húst meg a tört krumplit.