Miért ilyen rossz?

Egy alkalommal ilyen voltam én is, a búcsúzás nehéz, de ha azt nézed, mennyi új dolog, lehetőség vár még rád az életben, akkor arra fogsz, az újakra koncentrálni, és közben megmarad emlékként a régmúlt idő a szívedben:).

Úgyhogy: Kalandra fel!

Félsz a változástól, ez egy ilyen helyzetben természetes. Lehet, hogy amint eltelik egy hónap az új helyen, és megszűnik a honvágy. Csak meg kell szoknod.

Sok sikert, és minden jót, remélem, végül jól fogod érezni magad!

A volt osztálytársaid hiánya természetes következménye annak, hogy szeretted őket, jó volt velük (jóban-rosszban), de szétváltatok. Ennek már vége! Jön az új.

Ha eddig nem voltál távol hosszabb ideig (hetekig) a szülői háztól, akkor bizonyára lesz honvágyad. Kellemetlen érzés (magamról tudom, aki 14 évesen kerültem el otthonról), de ki lehet, ki kell, bírni.

Mindjárt az első órákban, napokban, nézz ki magadnak valakit (valakiket), akihez "hozzácsapódhatsz". Ne akaszd rá magad, de igyekezz vele sokat beszélni. Ha közülük valamelyik nem jön be, ne ignoráljad őt, de csatlakozz valaki máshoz.

Foglald el magad! Első sorban tanulj, mert ezért mentél ki. Menjetek sétálni, nézz át a szomszéd szobába, kapcsolódj be a beszélgetésükbe.

Ha ezt teszed - menni fog és jól érzed majd magad. Tudnod kell, hogy a középiskolai tanulás és az egyetemi között lényeges különbség, más módszer van. Ezt kell a magad mintájára igazítanod és vigyázni arra, nehogy a felügyelet nélküli élet egy erkölcsi mélybe rántson.

Sok sikert!