Ha valakivel már nem beszélünk, de nem is hiányzik, akkor sosem volt igazi barát?

Elég vegyesen vannak ilyen emberek az életemben jelenleg.

Van két olyan is, aki összeveszett velem, olyan is, akivel én akartam kevesebbet beszélni, van olyan is, aki csak simán nem ír, nagyon eltűnt.

De mindegyik srác.

És az tűnt fel, hogy amióta pár hónapja kapcsolatban vagyok, valahogy a barátommal annyira meg van az összhang minden téren, hogy azóta nem is vágyom egyébként sem arra, beszéljek ezekkel az emberekkel. Pedig mindegyikükkel egész sokat beszéltünk, találkoztunk is néha.

A lány barátoknál nem érzem ezt valahogy, mert az amúgy is más jellegű, velük inkább lelkizünk, vagy csajos témákról beszélünk.

Igazából azért találom ezt csak furcsának, mert szinte mindegyikük utál most emiatt, de tényleg gonosz lennék?

Sosem volt egyikükkel sem bajom, most sincs, jól elvoltunk, szimplán csak egyikük sem volt az az igazán lelkitárs jellegű barát, akivel teljesen megertjük egymást, és egyformák vagyunk.

Ti mit gondoltok erről?