Csak velem fordult ez elő az utóbbi napokban?

Tudni kell elöljáróban, hogy a barátnőim nagy része szereti kihasználni azt az adottságomat, hogy elvileg okos vagyok, tehát az online oktatás alatt elég sok dolgozatot írtam meg nekik. Ez viszont az utóbbi 2-3 hétben nagyon rosszul megviselt, amikor rájöttem, hogy valóban erre vagyok jó. Nyilván vannak a barátnőim (=osztálytársaim) között 1-2 olyan aki felajánlja, hogyha kell valami, elküldi szívesen. Sosem fogadtam el tőlük ezt. Ami szintén bánt, hogy közülük 2-vel nagyjából napi szinten beszélgettem, a másik kettőjükkel havonta max 2x (mindegyik lány az osztálytársam)

Nem olyan régen ott aludtam a barátnőimmel (X, Y, Z) Q-nál . Azon az éjszakán kellett bepótoljak minden egyes infót, az egyiknek öccse születik, építkeznek, xy-ul van a tánccal, lényegtelen. Elszomorított, hogy nem adtak róla tudomást számomra. Elfogadtam. Más vagyok. Nem kedvelnek.

Hétfőn visszakerültünk az iskolába, velem nem beszéltek össze, hogy megvárjuk egymást, fent a terem előtt találkoztunk, meg akartak ölelni, a nagyszüleim viszont megtiltották, ezért nem ölelkeztünk. Aztán mind a négyen mentek is tovább, nem vártak meg, nagyjából lesz*rták, hogy mi van velem. Rosszul esett, tagadhatatlanul. Így a nap folyamán 2 szót sem váltottunk egymással. A tegnapi napom jobb volt, velük kapcsolatosan. A mai? Rosszabb volt, mint a hétfői. Ölelkeztünk, de a nap további részén nem kerestek, így én meg nem tolakodtam, látszólag jól elvoltak nélkülem. Testnevelés órán a lányoknak hármassával kellett állni, X, Y és Q kérdezte a tanárt, hogy nem lehetnek-e négyen? Nyilván, nem én lettem volna a negyedik tag, hanem Z. A tanár nem engedte. Aztán hozzá kell tegyük azt is, hogy X-szel korábban megbeszéltük, hogy elkezdünk korcsolya órákra járni, én ezt megelégeltem. Nem is firtattuk azóta. + Tegnap megbeszéltük, hogy elmegyünk abba a nagyon jó étterembe a közelben. Suli után viszont 5-en mentünk volna 3 fele, amikor ugye szintén nem így volt megbeszélve. Ez is tanúsította, hogy ennyire vagyok fontos tagja az 5-s barátságnak.

Sejtem még azt is, hogy "gáz" lehet mellettem megjelenni az utcán, éttermekben, mert nem vagyok normál alkat. Születésem óta túlsúlyos vagyok, ez is lehet az egyik oka, mert pl. volt pár alkalom amikor átmentek vásárolni, hívtak engem is, de nem tudom magam jól érezni magam, mert ameddig ők szép, elegáns, haspólókat nézegetnek, én tudom, hogy sosem tudnám felvenni azokat. Tudom nagyon jól továbbá azt is, hogy 1 barátomat elvesztettem ezelőtt, túl parancsolkodós lehettem. Y-t is elvesztettem már egyszer alsóban, azóta a gimnáziumban szintén folytatjuk a látszat barátságunkat.

Bárkinek, bármilyen tanácsa, javaslata van-e, hogyan tudnám velük tisztázni ezeket, hogyan tudnám másképpen felfogni, közeledni hozzájuk?

Kell valaki, akinek a tanácsát meg tudom fogadni, visszább venni és végre jó baráti kapcsolatokat teremteni anélkül, hogy idegennek érezném magam az iskolában. Szeretném boldogan tölteni ezt a kevesebb, mint 4 évet a középiskolában, hiszen elvileg az ember legboldogabb évei azok, ameddig középiskolában van.

Elnézést, ha nagyon gyerekesnek tűnik a felháborodásom a lányokkal kapcsolatos, ha a szövegben segítség lehet, első éves gimnazista vagyok.