Mit tennétek ilyen helyzetben? (hosszabb kifejtés)

Nagy valószínűséggel nárcisztikus lányról van szó. Több cikk elolvasása után jutottam erre a megállapításra, mert szakasztott egyezés volt az ott írtakkal.

Szóval az a helyzet, hogy pár havonta rám ír, formalitás miatt megkérdezi mi a helyzet velem, de sosem reagál arra, amit írok. Én ugye visszakérdezek, de már volt, hogy annyira sok volt, hogy ez el is maradt a részemről. Ő meg hosszasan nekiáll panaszkodni, vagy hencegni, de olyan nyomasztó, leszívó stílusban. Minden egyes beszélgetésünk róla szól, és egyre inkább azt veszem észre, hogy nem is akarok vele beszélni, és nem is szeretnék vele semmit sem megosztani.*

Ha pedig mégis felém terelődne a téma, rögtön órákkal, vagy épp napokkal később olvassa el az üzenetem, de nemhogy választ, még reakciót sem kapok rá. Vagy ugyanezt játssza el, amikor végzett a panaszkodással.

Mindig ugyanez megy.

Bűntudatom van, de már nem is válaszolok neki rögtön. Megvannak a magam gondjai, nincs kedvem, sem erőm, még az ő hőbörgésével is foglalkozni.

Nem válaszolok neki azonnal (újabban nem is használom annyit a Messenger-t), és ha max. 1-2 napon belül nem írok, nekiáll üzenetekkel bombázni, mostanság elég gunyorosan is. Már rögeszmésen ír újból, amint látja, hogy fent vagyok...

Nekem ez pedig nagyon, nagyon sok már. Régebben szóltam neki emiatt, de vagy 1) le sem reagálta, vagy 2) rögtön megkaptam, hogy én csak bántani tudom őt..

* ezt főként azért, mert visszaélt már régen a bizalmammal és elkürtölt + hozzáköltött valamit ahhoz, amit neki bizalmasan elmondtam. A szülei mindenről ijesztő pontossággal tudnak, amit mondtam/írtam a lányuknak..

Volt esetleg valaki hasonló helyzetben? Ti mit tettetek/ mit tennétek? Igazságtalan vagyok vele szemben?

A válaszokat előre köszönöm!

(mindketten egyetemista lányok vagyunk)