Más is csalódott már ennyire a legjobb barátjában?

Nincs sok barátom, igyekszem megválogatni őket, de ennek ellenére is jól ráfázom. 1 éve ismertük meg egymást az illetővel, az első pár hónapban úgy éreztem, hogy akár legjobb barátnők is lehetnénk, megosztottunk egymással rengeteg személyes ő pont egy szakításon volt túl, nekem pedig kórházba került a nővérem, így hát sokat sírtunk egymás "vállán". Azért tettem idézőjelbe, mert bár egy városban lakunk, nagyon ritkán akart személyesen találkozni. Amikor megkérdeztem, hogy miért van ez, akkor azt mondta, hogy jobban szeret messengeren írni, és csak 3-4 hónaponta futottunk össze. Ez nagyon rosszul esett, mert volt, hogy direkt áthívtam magamhoz borozni is, amikor a párom épp melózott, de azt mindig visszautasította.

Mindenesetre, az utóbbi pár hétben egyre több fura dolgot vettem észre. Többnyire csak akkor írt, amikor szüksége volt valamire, néha 2-3 hétig nem olvasta el az üzeneteimet, majd úgy írt, mintha semmi sem történt volna. Valószínűleg le akar rázni, de nagyon tudatosan teszi. Hosszabb kihagyások után újra kedves, érdeklődő, majd hetekig nem nyitja meg az üzeneteimet. Számomra ez olyan, mint egy lassú halál, képtelen megmondani, hogy már nem akar velem barátkozni, ezért játszadozik. Most ott tartok, hogy legszívesebben letiltanám, amikor meglátom, hogy szánalomból odadob nekem egy "hogy vagy?" kérdést, de nem teszem. Ignorálni akarom, nem beszélni vele többet, de mégis úgy érzem, hogy beszélnem kellene vele az egészről, leírni, hogy mennyire megbántott, csak emiatt nagyon megalázó szituációba kerülnék. Valószínűleg nincs annyi vér a pucájában, hogy pontot tegyen a kapcsolat végére...

szerintetek hagyjam a francba és többet én se nyissam meg az üzeneteit, vagy rendezzük mint két felnőtt ember?