Voltatok már olyan helyzetben, hogy nulla(0) emberrel tudtatok beszélgetni?

Huszonéves vagyok (nem kérek privát üzeneteket). Középiskola után a barátaim nagy részével elváltak az útjaink. 3-4 ember maradt. Az egyikkel tavaly szakítottam meg a barátságot, éveken át tartó verbális bántalmazás után. Maradt 3. Ebből a háromból kettővel mára szinte csak havonta egyszer beszélek, de felszínes viszony maradt meg. Az egyetlen, a jelenlegi legjobb barátnőmmel 10 éve ismerjük egymást, rengeteg dolgon átmentünk és rengeteg sérelem is ért a barátság alatt. Most nagyon úgy tűnik, hogy teljesen más iránya halad az életünk (semmi rosszra nem kell gondolni) és egyszerűen külön utakon járunk, nagyon sokszor úgy érzem, hogy lenéz ezért és nem is ért egyáltalán. De most az utolsó csepp az elmúlt napokban történt, amikor kiderült, hogy elég rendesen kibeszélt és semmi empátia nincs benne. Én toleráltam, amíg tudtam, de mostmár azt érzem, hogy csak fájdalmas vele jóban lenni, nem értjük egymást többé.

Nincsenek nagyon más barátaim. Szüleimmel nem vagyok jóban, 18 évesen megszakítottam velük a kapcsolatot, mert nagyon toxikusak voltak gyerekkoromban. Párkapcsolatom nemrég ért véget, így most az sincs és nem is szeretnék ismerkedni. Egyetemre járok, de levelezőn, és emiatt (meg az online oktatás miatt) nem nagyon kerültem barátságba senkivel, nem ismerjük egymást, meg sokan sokkal idősebbek nálam. Most fogok munkát váltani, így onnan sincsenek barátaim még, remélem ez változni fog.

Ti voltatok már olyan helyzetben, hogy tényleg egyetlen egy ember sem volt mellettetek, akivel megbeszélhetnétek a napi dolgaitokat? Hogy vészeltétek ezt át? Úgy szeretnék egy normális, intellektuális közegbe kerülni, csak nagyon vidékről származom és az ottani ismerőseim nagyon előítéletesek, felszínesek és sajnos nagyon gyakran butábbak is. (Pl. lenéznek azért, mert minek járok a hülye egyetemre, ahelyett hogy keresnék egy jó kétkezi munkás embert és családot alapítanék stb.) Ekkora ostobaságokat kellett ott eltűrnöm. Pesten meg még alig ismerek valakit. Változni fog ez? Nem barátkozom könnyen, de nyitott vagyok, ha találkozom olyannal, akivel egy húron vagyunk. Furcsa ez, hogy belegondolok és tényleg egyetlen egy ember sincs velem a világon.