Tiszta irigy vagyok a barátaimra, hogyan ne legyek az?

Nem ignorálnak, inkább nem nagyon tudnak mit mondani, kb. nem mernek hozzád szólni. Mit mondjon, sajnálom? Vagy hajrá, jövőre? Nem lehet semmi jót, még vállalhatót sem mondani. Annyit tudsz tenni, hogy abszolutóriummal elmész céghez dolgozni, megmondod, hogy minden is összejött a végére, 1 évet ki akarod használni. A csoportot meg hanyagold egy ideig, minek sózod a sebedet?

Az ő örömük érthető, kirobban a feszültség is azon túl, hogy napokig felfoghatatlan boldogság. Te is úgy éreznél, nem ellened, a te bosszantásodra szól az örömködésük. Te most jó nagyot ráb@sztál, ez ennyi, nem több, nem kevesebb. Nagy veszteség, de nem helyrehozhatatlan. Legkésőbb a kövi nemzeti ünnepünkön már előre fogsz nézni, a vizsgára, addig szomorúnak lenni ér.

(most nyáron nem lesznek záróvizsgák?)

Akkor ők nem voltak a barátaid. Nyugodtan add ki magadból a fájdalmat és koncentrálj arra, hogy elérd amit szeretnél. Ne olvasgasd amiket írnak, lehet nem is nagyképűznek, csak viccelnek most, hogy megnyugodtak az eredmények után, csak te most máshogy látod az egészet.

A lényeg az, hogy ne ess teljes depresszióba, nézd úgy, hogy legalább nem teljesen buktál ki, próbálod helyrehozni és jövőre te is leteszed majd a vizsgát szépen.

A tanárok meg tök mindegy szempont, nálam a kedves tanár volt elképesztően szigorú például...