A barátságok kitartanak akkor is, ha sokat változnak az élethelyzetek?

Emberfüggő szerintem. Én 24 évesen külföldre költöztem és azok közül a barátságok közül, amik már megvoltak otthon (gimiből, egyetemről, ex lakóközösségből), egy csomó túlélte. A mai napig rendszeresen beszélünk, évente többször találkozunk, látogatjuk egymást vagy elutazunk valahová. Van, akinél házasság, gyerek is van, de ez nem akadály. Vannak hosszabb szünetek, természetesen teljesen átalakult a kapcsolatunk, de 35 évesen már nem igényeljük a napi, heti szintű kommunikációt.

A legtöbb ember viszont lemorzsolódott, szépen elkoptak baráti, haveri kapcsolatok a távolság és más élethelyzet miatt, de szerintem ez is normális. A legfontosabb szerintem az, hogy el kell fogadni, hogy a barátság dinamikája folyamatosan változni fog a különböző élethelyzetekkel és hogy már nem lesz sose olyan, mint 20 évesen, de nem is kell annak lennie.

Ami meg a felnőtt barátságokat illeti, szerintem nehezebb, mert egyrészt tovább tart kompatibilis embert találni, akinek még van hely az életében új barátságokra a meglévő szociális hálója mellett, másrészt lassabban alakulnak a dolgok. Viszont ettől még nem lehetetlen, nekem is lettek felnőttként barátaim - igaz csak 2, de az bőven elég.

Igen, valahogy így. Mivel kevesebb élményetek van már nincs miről beszélni és a kapcsolat leredukálódik egy üzenetre. De ilyen az élet, ez nem feltétlenül az emberek hibája.

És a régi témák már nem érdeklik az embereket mert új életük van, mindenki változik. Ha megnézem a régi önmagamat akkor nagyon sokat változtam ahoz képest. Kicsit más ember voltam, bár nem annyira drasztikusan mint egyes emberek. Vannak aki fiatalon pl vadak, később lenyugodnak és már teljesen más érdekli őket.

Felnőttként is lehet barátkozni, csak ilyenkor már zárkózottabbaknaz az emberek. A rossz tapasztalatoktól, csalódásoktól. De egyáltalán nem lehetetlen.