Mit tegyek, ha nem tudom mit érez a legjobb barátom?

Sziasztok :)

Lassan 2 éve ismerjük egymást a legjobb barátommal. Pontosabban akkor ismerkedtünk meg mikor 1 helyen kezdtünk dolgozni. Eleinte ismerkedés szerűen ment az egész, majd szépen idővel egyre és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Viszonylag gyorsan eljutottunk oda hogy a legbizalmasabb dolgainka is be avattuk egymást. 21 éves létemre elmondhatom magamrol, hogy nem találkoztam még 1 hozzá hasonló kaliberű emberrel. A gondolkodásmódja, a humorérzéke, az érdeklődési köre. Mindenben passzolunk és ezért nagyon jókat tudunk beszélgetni. Na igen, számomra gyorsan tisztázódott hogy nekem ő mennyire fontos, és nem kérdés ő a legjobb barátom. Ezt gyakran el is mondom neki.. Viszont neki azt is nehezére esik ki bökni hogy mi barátok vagyunk... inkább csak haverok még ha ezt általában olyan poénos hanglejtéssel a többiek előtt.... Elég sokat balhézunk de valamelyikünk mindig kezdeményez ami után szent a béke. És oda jutottam már, hogy azt sem tudom ő számára barát vagyok-e még?... vagy csak valaki akivel el van... Munkán belül van még rajtunk kívül pár ember akikkel jóban van (régen én is jóban voltam velük, aztán engem is és őt is csúnyán hátba szurták) én nem bocsátottam meg nekik, az egyikükkel mai napig kemény hataragban vagyunk... viszont ő mostanában nagyon jól el van velük, és hangosan kacag velük dumálnak eldolgozgatnak egymás mellett, miközben én kívülröl figyelem letörten hogy nekem ott nincs hely. Megkérdeztem hogy most mi van, amire azt válaszolta számára csak munka kapcsolat, nem barátok mint velem, nekem bármit elmond velük viszont csak poénkodik. De velük a nap 8 órájábol 6-ot végig szórakozik munka mellett míg velem 15-20 perceket beszél. És alig ír, miközben tudom hogy egyikükkel folyton irkál.Jelenleg ezen megint úgy összeugrottunk hogy több napja nem dumálunk. Szar érzés mert mondtam neki mennyire fáj, hogy velem lekoptatott valakit akivel jóban voltunk viszont ő közöttük háborús helyzet volt közben meg ő azzal beszélget aki rengeteget ártott nekem... Nem tudom mit tegyek. Engedjem el végleg? Vagy csak ő nem tudja kifejezni az erzelmeket? Ki vagyok borulva ha nem beszélhetek vele. Ha ő nincs senkinek nem tudom elmondani mi bánt és mi nem. Ha el kell engedjem mit tegyek, hogy ne legyen hiányérzetem?