Miért van az hogy csak a szüleimre tudok számitani mindenbe. Szerintetek velem van a gond?

Nos Németországba lakunk már 6 éve kb. Én a szuleim illetve a 10 éves öcsém. Szoktunk haza járni évente magyarba, nyáron, kb 1 hónapra. Mivel Németországba 0-24be egyedul vagyok mert egyszerűen az ottani emberekkel nincs összhang ezért itt magyarba "általában" "jobb" szokott lenni minden. Általába ilyenkor elszoktuk hozni magunkhoz az unokahugaimat akik csak 1 évvel fiatalabbak tőlem, ilyenkor kb az egesz ruhamat nekik adom, rengeteg ajándékokat kapnak tőlünk németből meg ilyenek. Olyan helyekre visszük őket ahova a saját szüleik sajnos az életbe nem tudnák őket elvinni. Aztán miután kb megkaptak mindent már nem is akkarnak velem foglalkozni elmennek máshova hirtelen haza akkarnak menni, haza vittük őket ott hagytak engem az anyjukkal full egyedul,mert ők mennek barátnőnél aludni, úgy h elvileg nagyon hiányzok nekik és 1 évbe egyszer látnak csak. Max 1 barátnőm van, akivel még ugy ki jottunk, de náluk nagyon nagy Családi gondok vannak amit meg is értek. Lényegébe full egyedul hagytak. Igazabol en mar megszoktam tehát nem fáj. De igazából jövőre tuti nem kellene őket elhoznunk. Mindig ezt mondom amúgy minden évbe, de könyörögnek en meg sajnalom őket azt ja. Bár nekem nem lenne szivem oket otthon hagyni egyedül. Még az anyjuk is mondta hogy milyen már ez?