Miért morzsolódnak le szülés után a barátok?

Mert néhány embernél ha anya lesz előjön egy új személyiség/ felerősödnek eddigi negatív vonásai, "elengedi magát", a barátság ápolására kevesebb idő marad, a közös keresztmetszet is szűkül (meg akkor is, ha teljesen egykorú gyerekeitek vannak).

Másrészt kevesebb lesz a szabadidő (többnyire).

Mert anyuka átmegy idiótába és csak a gyerekről tud mesélni, nincs más témája csak Ödönke mennyit evett, mennyit kakilt, mennyit büfizett és már féloldalt tudja magát nyakonfosni milyen ügyes.

Na meg hogy ő mekkora mártír hogy egész héten 2 órát aludt, és már nem bírja de mégis egy hős, egy anya, és Ödönke apukája nem segít semmit mekkora balf..ék stb stb stb....

Általában a barátoknak egy idő után elege lesz ebből.

Mert ő mindig is utálta a gyerekeket, és nem értette, hogy én miért beszélek róluk, nekem meg már nem volt türelmem fejben tartani az egyéjszakás pasijait, mint a gyerekek előtt. Így aztán nem lett beszédtémánk.

Hozzátenném, ha mindkét fél értelmes, és kompromisszumokra kész, akkor azért ennek nem kell így lennie, de a kisbabás kor egyfajta elmaháborodás az anyukáknak, nem lehet tőlük elvárni, hogy úgy tegyenek, mintha semmi nem változott volna bennük. :)

Szerintem kár ezt csak az anyukákra leszűkíteni.

Bármi mással ez működik, ha változik az addigi közös érdeklődés és bejön helyette valami teljesen más érdeklődési kör.

Vagy magamat nézve valami olyasmi elvem van, hogy egyszer nem ér rá valaki megesik, kétszer nem ér rá oké, de harmadjára már nem is hívom.

Szerintem mert a babával nyílik egy új fejezet.

Amire addig volt idő arra nincs, amit addig csinált, gyerekkel lehet elhagy (ha nem is örökre, egy időre biztos).

Másra kerül a fókusz, más a prioritási sorrend.

És lehet hogy amit a prioritások meg a fókusz váltása érint az pont egy kapcsolódási pont volt a barátságban.

Meg a barát lehet megéli, hogy nem tud kapcsolódni a babázáshoz (mert neki mondjuk nincs). Ez akkor is zavarhatja, ha tudja hogy nincs ilyen elvárás vele szemben. Igen megvan az, hogy utánakérdez, hogy na mi újság, meg elbabázgat, meg meghallgat. És tudja, hogy igen, egy baba sok időt igényel, éjjel sokat kel kelni, milyen midnennapos kihívások adódhatnak, de még nem élte meg és emiatt nem tud kapcsolódni. Meghallgat, mond rá valami bíztatót, esetleg utánakerdez, hogy ja és ez amúgy hogy van, mert ezt ő nem is tudja, és sose gondolta volna, és ezzel be is zárult a kör.

8 én anyaként se tudok kapcsolódni ehhez a vicceskedő mártírkodáshoz ("mióta anya lettem, hidegen iszom a kávét" - ja persze, a facebookra mégis fel tudod tölteni a napi Ödönket)

Nagyon nehéz, hogy manapság mindenkinek van valami extra heppje a gyerekkel (Ödönke csak natúr fajátékhoz nyúlhat - majd beszámoló arról, hogy ezt hogy lehet beszerezni, megvalósítani/ Ödönke csak organikus bio akármit ehet - véget nem érő téma/ Ödonke kötődően/ paleósan/ tagadó mondatok nélkül van nevelve...) Na most ezek annyira nem érdekelnek, mikor végre kiruccanok a gyerekek nélkül, hogy 1000x inkább hallgatom a szingli barátnők kalandjait :D (persze nem minden anyuka ilyen!!)