Megszüntetnétek a találkozásokat, ha a barátnőtök így viselkedne?

Egyik barátnőm ugyanezt csinálta, és még mondta is, hogy a párja várja el, hogy mindig ott legyen ő is. Később kiderült, hogy erről szó sem volt, legalábbis a párja gond nélkül ment a saját barátaival találkozni... ellenben mi a barátnőmmel, akik amúgy szó szerint kisiskolás korunk óta, vagyis már több mint 30 éve ismerjük egymást, nem találkozhattunk kettesben.

Elegem lett, mondtam, hogy bár tényleg bírom a párját, nekem akkor is ez a barátság így már nem olyan, hogy SOHA nem tudunk ketten beszélni. Nem azt mondtam, hogy alapvetően a sráccal lenne a gond (tényleg nem), és felőlem lehetünk vele is többször, csak ne mindig.

Végül szerencsére megértette, így most kialakult egy olyan egyensúly, ami már nekem is megfelelő.

Te nem tudsz vele erről őszintén beszélni?

Azt nem tudom, pillanatnyilag mennyire erőltetném a találkozást, inkább úgy mondom, hogy a barátságot nem engedném el.

Pl egy gyerekkori barátomnak volt egy nagy szerelme huszonéves korunkban. A srác teljesen eltűnt a térképről, nem lehetett elérni, állandóan a csajjal volt. Távkapcsolatban éltek, és a csaj elvárta, hogy a srác ott üljön a skype mellett amikor ő is, emiatt még akkor is nehéz volt találkozni, ha külön voltak.

Sokat duzzogtunk akkor a gyerekre, de annál sokkal jobban szerettem, hogy emiatt ne álljak vele szóba. Gondoltam, valahogy majd lesz, örökre nem mehet ez a kreténség. Nem is ment így örökre. Arra az időre valóban meggyengült a barátság egy kicsit, de igazából ez neki is egy fejlődési folyamat volt, ahogy nekünk is. A régi barátságok szerintem értékesebbek annál, hogy ilyen kilengések miatt feladjuk.